Ő volt Ryo-chan:
Ő is harapott, de akkor amikor ki akartam venni a ketijéből...szerencsére Málác ilyet nem csinál (még :P).
De meg vagyok/voltam áldva az ilyen makacs és harapós állatokkal! :P
Szóval ott tartottam, hogy elvittem Ryo-chant is nyaralni, mint ahogy Punky bébit is fogom. :D
Nem sok mindenre emlékszem, ez még 2005-ben volt, de azt tudom, hogy akkor a Nagyi is kint volt velünk (most nem lesz). Elmentem biciklizni, és megmondtam, hogy a ketijében hagyott Ryo-chant ne piszkálja, hagyja békén. Ryo-chan olyan 3 hónapos korában került hozzám, egy állatboltban vettem őt is (tudom rossz vagyok, mert az állatboltok forgalmát növelem vásárlásommal, és esetlegesen ideggyenge egyedeket fogok ki). Az megmaradt bennem, hogy amint betette a hordozóba az eladónéni, ő rögtön elkezdett ui-zni. :D
Még annyira emlékszem emlékeim ködfüggönyén keresztül, hogy mindig mikor betettem este a konyhába aludni, az elején minden apró neszre uizni kezdett. Biztos ott ezt szokták meg, de aztán lassan leszokott róla, mert nem foglalkoztam ezzel, és nem kapott megerősítést eme "rossz szokása". Neki fekete volt a karma, és ezért nehéz volt vágni, egyszer bele is vágtam, kicsit vérzett, de mindenre felkészültem, ott volt a tiszta víz, a betadin, kötszerke...de azóta nem merek karmot vágni... félek. Ryo-channal a végén nagyon elromlott a viszonyom, és belefáradtam, ezért elajándékoztam. Ez volt a könnyebb megoldás, ahelyett, hogy küzdöttem volna vele. De akkoriban még olyan fiatal voltam!!!
Most is simán feladhatnám és megszabadulhatnék Máláctól, ahogy apu sutykolja belém, hogy hagyjam ezt a dögöt a fenébe, adjam oda valakinek. Viszont ez olyan érdekes, ő azt mondja, hogy dobjam el a malacot, mégis ő készít neki kifutót. :-S Egyébként amíg Magyarországon vagyok, és nem szólít külföldre munka vagy egyéb, addig nem vagyok hajlandó eldobni Málác úrfit, mert megszerettem. Ő az első olyan állatom, aki egy évet itt volt nálam, a többitől idő előtt megszabadultam, mert féltem a felelősségtől, és attól, hogy meghalnak. Akkoriban halt meg a kutyám, és nem tudtam volna elviselni azt, hogy egy másik állatom is a másvilágra költözik. De most már elég erős vagyok ahhoz, hogy, ha egyszer Málác úr ne adj Isten, meghalna, nem esnék kétségbe (annyira). Meg már ideje volt, hogy benőjön a fejem lágya...
Szóval ott tartottam eme kis kitérő után, hogy otthagytam Nagyival a malacot, és elmentem biciklizni. Nagyinak nyomatékosan értésére adtam, hogy kerülje a malacot. Ő megígérte. Amikor viszont visszatértem, az udvaron lévő ketijében egy rettegő Ryo-chant (inkább meglapuló volt) láttam, meg egy egész almát.
Az almához hozzá se nyúlt, azt se tudta mi az, egész almát még sosem látott... (Emez igen, egyszer betettem neki egy egészet, kíváncsi voltam mit fog csinálni vele, alaposan körberágcsálta... :D).
Aztán akkoriban volt még 100X50-es ketim, és annak a rácsos részét letettem a földre, hogy azon mászkáljon a füvön. Az egész nyaralása abból állt Ryo-channak, hogy ült a sarokban, és nézett ki a fejéből!
Egyszer kint üldögéltem vele, és próbáltam mozgásra bírni, beraktam neki ezt-azt, fát, dobozkát, de semmi hatása nem volt. (Most úgy gondolom neki lehetett volna társa, mert ő elég gyámoltalan volt Máláchoz képest!). Egyszer csak megjelent egy kék nyakörves fekete-fehér macska a semmiből. Mikor meglátott, megdermedt. Tudta, hogy ott nem látják szívesen a macskákat. (Macskagyűlölő családból származom, és 14 éves koromig én is szívből utáltam őket, majd egy macskaújság elolvasása után rajongójuk lettem, és azóta szeretem őket!).
Bizonyíték:
Szóval nem is kellett elüldöznöm a macskát, mert amint picit megmozdultam, mert kényelmetlenül ültem, ő már odébb futott pár métert, de érdekelte az a mozgó valami, mert Ryo-chan végre megmozdult (mikor máskor, ha nem a legrosszabbkor?!). De végül látta a macsek, hogy nem tágítok onnan, így feladta és elbandukolt. Sajnálom, hogy a telken lévő macskák engem is egy gyűlöletes embernek tartanak, mint a családomat! :( :'( A képen látható cicát is annyira elijesztették, hogy el se hitte, hogy én jó szándékkal közeledem felé. :( No mindegy, ez malacblog és nem cicás. :P
Egy megfigyelésem volt, mert erre nagyon emlékszem:
Azt kell Ryo-chanról tudni, hogy itthon minden fridzsider nyitásra valóságos ui-tűz fogadott, és addig nem hagyta abba, amíg nem kapott valamit. Én rontottam el, Málácnál ez már nincs szerencsére, mert figyeltem erre, hogy ne kapassam el. Szóval 5 napja voltunk kint, amikor Ryo-chan halkan ui-zni kezdett a fridzsidernyitásra. Tudom, az más hangú, mint az itthoni, de mégiscsak fridzsider. :D
Aztán amint hazaértünk, az addig félszeg, gyáva kukac malac, kivirult, és olyan volt, mintha el se mentünk volna...
Ebből azt vontam le, hogy neki stressz volt a kirándulás. Málácnak viszont nem az, ő simán elvan ott kint is, ugrál, eszik, alszik...csak az a fura neki, hogy fű-föld van a talpai alatt, és szerintem ezért végez nyusziszökkeléseket. :D Nála nem félek, hogy "kuka malac" lesz, mint amilyen Ryo-chan volt, hiszen teljesen ellentétes személyiségek. Ryo-chan introvertált volt idegen helyen, Málác extrovertált. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése