2013. október 28., hétfő

Roo új kifutója, és A Második Malactali

Az elmúlt napokban gondolkodtam azon, hogy nem kéne-e a teknősnek egy stabil kifutót keresni, és arra gondoltam, hogy egy kiszuperált fiók jó lenne.
Erre mit ad ég, ma találtam egyet az utcán!


Azonnal lecsaptam rá, és kifertőtlenítettem, majd berendeztem ilyenné:



Majd került bele lakó is:



Ezt legalább nem kell ötvenszer néznem, hogy mikor dől össze, és ebből nem is tud meglógni. :) (Egyelőre)

Ma jött egy másik ötlet megvalósítása is, miszerint B-ékkel kéne újfent találkozni és a két malacot megint összetalálkoztatni de most náluk!
Az ötletet tett követte. Munka után elmentem Málác úrral hozzájuk.
Szegényt a kicsi szállítóboxába vittem, amibe már alig fér bele, mert most bár jó idő volt, mégsincs nyár és nem akartam, hogy megfázzon útközben, bár sporttáskába volt "elrejtve".
Útközben összefutottam apuval az aluljáróban, aki meglepődött, hogy malac-talira megyünk.
Dehát ez olyan jó időzítés volt és kivik voltunk, hogy mit szól egymáshoz a két állatka, akik nyáron a szabadban taliztak először.
Én nyugodt voltam, bíztam benne, hogy megismerik egymást az állatok, és nem lesz gond!
Mikor odaértünk, bementem J szobájába, ahol Mandy ketrece volt.
Éppen sziesztázott, ő imádja a függőágyat, ellentétben egyesekkel... :P
Egy kis kajazörgésre rögtön odarohant a rácshoz, és uizott is. Eközben Málác úr kuksolt a szállítóládájában.
Elkerítettünk nekik egy kis területet, letettünk oda egy fürdőszobaszőnyeget, majd beraktam Málácot dobozostul. Mandy körbekeringte, felágaskodott rá, rágcsálta. Ezt Málác úr is érzékelte, rögtön ő is kifelé tekintgetett. Majd fogtam és kivettem őt, letettem a földre. A két malac megint szorosan kört leírva ismerkedett egymással, de valahogy az volt a saját bűzükön kívül (nagyon büdik amikor kieresztik ezeket a "bűzmirigyeiket") amit éreztünk, hogy tudják egymásról kicsodák. Mandy most is adta a kis főnököset, de már úgy láttam Málác se volt annyira nyuszi, mint nyáron. Simán megvédte magát, ha a másik erőszakoskodott vele. De mégis...mindig Mandy volt az "alfahím", Málác meg a követő. De általában külön utakon jártak. Málác sokszor elálmosodott, és el akart aludni, de amikor Mandy odajött hozzá, akkor elkezdett nyafogni. Szerencsére ezt a másik is felfogta és békén hagyta. A mai nap sikere az volt, hogy Mandy aki korábban nem evett cukkinit (hoztam nekik) evett, mert látta, hogy Málác úr is eszi.
Olyanok, mint a gyerekek, egymástól lesnek el mindent. :) Ahogy telt az idő, a kedélyek is egyre jobban lenyugodtak, eszegettek reteklevelet, szénát, céklát is, de főleg a kis asztal alatt kuporogtak.
Egy vicces jelenet volt, hogy volt az az ominózus elválasztórács, és azt elhúztuk Mandy orra előtt, ő meg megbabonázva ment utána, majd rátehénkedett:



Aztán megsimogattam kicsit Mandy-t, aki ugyanúgy lelapult palacsintává, mint ahogy Málác szokott:


Miután hazaértünk a 3 órás tali után, Málác olyan ernyedten csüngött a kezemben amikor kivettem, mint egy rongybaba. Szerintem totál kifáradt, raktam is el aludni. :)

További képek itt:

treenke's Mandy and Punky 2nd meeting album on Photobucket

2013. október 26., szombat

A Szökés, Az Étel, és a füstölgő puskacső

Mostanában Málác úr rászokott arra, hogy amikor kinyitom a kifutót, kijöjjön. Eddig mindig a sarokba bújt vagy elfutott, de amióta rájött, hogy simán kijöhet a kifutójából ezt meg is teszi, és mindig ugyanazon az útvonalon, általában a cuccai közé mászik be. De most már minden egyes alkalommal ilyen, így azt hiszem a bejáratott szokásunkat, hogy kiveszem mellőle a cuccait, majd a végén őt, el kell felejtenem, és őt kell majd kiszednem, aztán a berendezést
:(
Hiába, nem unalmas az élet mellette!
De ott van Roo is...akiről ma azt hittem, hogy meghalt.
:P
Kitettem a kifutójába amikor pont odasütött a Nap, és ő mászott egyet-kettőt, majd kipurcant. Azt hittem meghalt, de csak "feltöltődött"...
Utána nagy elánnal vetette bele magát a szökésbe ő is, de most sikertelenül.
A macskakaját már le se izéli, a zellert sem eszi, egy kis paradicsomot adtam neki, mikor visszatettem a terkójába, abba azt hiszem beleharapott kicsikét. Bezzeg másvalaki nem beleharap, hanem befalja amit csak bedobok neki a kifutójába. :D
Igen, mert úgy szoktam, hogy a konyhában készítek kaját, ő meg ugyebár felágaskodik és uizik, meg rohangál. (Ma kétszer is láttam popcornozni őt! ;))
Szóval ilyenkor, ha mondjuk szeletelek valami zöldséget/gyümölcsöt, erre a füle nagyon be van állva, mert rögtön megszólal a malacriasztó: Ui, Ui, Uiiiii!
Ekkor fogok egy lenyesett darabot, és puff, bedobom a kifutóba. Erre ő, mint egy nyomozókutya, elkezdi keresni. :DDD
Aztán amikor megtalálja, van mikor elhurcolja, de előtte jól megrázza, mint a kutyák az áldozatukat.
Én már most mondom ötmilliomodszor, hogy szerintem Málác úr egy kutya volt előző életében. Az én kutyám... :)
Mostanában szokott rá arra, legalábbis a nyár folyamán, hogy mikor föléje teszem a kezem, mindig megszagolja, és meg is harapdál. Ha a kezemet nem engedem harapni, akkor a lecsüngő ruhámat csócsálja meg. De mindig így van ez, amikor simogatom, neki állandóan valamit rágnia kell, van, hogy a fadarabokat, csak rágható legyen. Fura ez az orális fixáció. :-O

2013. október 23., szerda

Uno pomeriggio con mio animali

Miután hazaértem, kivettem eme csodaszép Napsütésben Roo urat mászkálni, hogy kicsit feltöltődjön D-vitaminnal (és energiával). Kihasználtam az alkalmat, és kicseréltem a föld almot forgácsra.
A vizet és a kajáját is lecseréltem.
Éppen ment a mosógép, én meg olvastam, abban a tudatban, hogy minden rendben van, amikor egy hatalmas fémesen csillogó hang jelezte, hogy az elválasztórács leesett a padlóra. A padlón a rácson a rácsba kapaszkodva Roo álldogált, majd nagy lelkinyugalommal lemászott a padlóra. A zajtól Málác úr megijedt, és elbújt. Most egyébként ma sok bújós lehetőséget kapott, amik alá örömmel el is rejtőzött.
Aztán visszatettem a szökött állatot meg a rácsot a helyére, és kivettem a tengerimalacot egy kis fésülésre.
A cukkini közben fogyott, nem igen hisztizett a fésüléskor, mint régebben.
Viszont egy pillanatra nem néztem rá, mert fotót akartam csinálni róla, és rohantam a telefonomért, amikor már visszajöttem, elszökött ő is. A teknős akkor már a kifutóban volt megint.
Málác felfedezte az egy halomba rakott cuccait, majd nagyon érdekelni kezdte őt Roo üres akváriuma/terráriuma, és azt szagolgatta, rágogatta. (Képek alant).


Szökésben, nagy kuffert látni csak...


Kis kíváncsi...



...és Roo új helye (raktam még be díszitőelemet de azt már nem fotóztam le):

Istenek eledele?


Roo-nak a minap vettem alutasakos bárányos Kitekat kaját, hogy megnézzem eszi-e.
A képek önmagukért beszélnek!



Málác úrnak továbbra is jó az étvágya, és sokat eszik, meg rohamtempóban nő a szőre.
Tegnap nyitvahagytam egy kicsit a kifutóajtaját, erre meglépett. Pedig csak egyetlen egy mondatot gépeltem be a gépbe (netfüggés). Hallottam, hogy olyan kopogó hang van a parkettán, és odalesek, erre látom, hogy megy a konyha felé, majd a volt szénalerakat felé megy. :)
Még időben elcsíptem és elvittem a ketrecébe alukálni. :)
Roo úr magától megy, amint besötétedik, már alszik. ;)

2013. október 12., szombat

Új fejlemények


Őszi Napsütötte Málác arc


A csintalan Roo megint szökésben



Az új kifutó, de most a teknősé


A főszereplővel




Egy szép barátság kezdete XD


A választás nehézsége





A terráriuma is megújult :)

2013. október 3., csütörtök

#100

A századik poszt. Ebben most Roo lesz a főszereplő.
Ezért: A nap állata

Málác úr nem eszi a répasnacket amit tengerimaliknak gyártottak, viszont a vízbe áztatott snacket Roo falja!