2014. március 29., szombat

Grooming in spring


Ma elérkezett a tavaszi nagytakarítás Málác úrnál is...
Ugyanis olyan szaga volt amikor Barneyval meg Mandyval találkozott (hím jelölőbűz), pedig egyik sincs itt ugyebár.
Tudtam, hogy a grease gland lehet a bűnös, az a mirigy ott a fenekénél...
Ezért kitisztítottam, most már jobb. :D
Meg is fésültem őt, meg lenyírtam a szőrét a grease gland környékén a könnyebb tisztán tartás érdekében.
Fésülés utáni állapotáról képek is készültek. :)
Jól megfigyelhetőek az "arcjátékok" Málác úron... :D


2014. március 23., vasárnap

Tavaszi grapefruit


Málác reggel nagyon boldog volt, amikor beletettem a kifutójába! Egy csomót popcornozott. :)))
Reggelire facsartam grépfrútot, és ami megmaradt belőle, betettem Málác úrnak. Ha már citromot eszik, gondoltam ehet ezt is, egészséges!
A levét megittam én, neki meg betettem a grépfrút 'belsejét'.
Totál pánikba esett tőle ("Pánkiba esett" :DD). A citromtól is szokott. De ez számára egy 'óriás citrom' volt!
Hiszen nagy test, nagy illatanyag. :)
Tisztára látszott, hogy főleg az illata miatt van frászban.
Ez az állapot tartott olyan 3-4 percig, aztán odamerészkedett, és mire odanéztem, már bőszen ette a grépfrútot.
:)
Amit egyértelműen imád, azok a zöldek...fű, tyúkhúr, pitypang, minden ilyenféle.
Most elpihent... :)
Ma kicseréltem az alvóketrecének az almát, és mivel elfogyott a pelenkám, de nincs most rá pénzem, hogy vegyek (hó vége van ugyebár), így az almokat kell felhasználni amiket vettem még régen.
Ezért is hiszek abban, hogy mindennek oka van.
Ma még nemigen foglalkoztam vele, mert nem voltam otthon, hanem a telken, de majd fogok vele kicsit...hiszen neki is szüksége van arra, hogy törődjenek vele, és olyan aranyos is tud lenni, nem csak harapós. :)))

Amikor beleejtettem a gyümölcsöt a kifutóba:


Itt még nézeget össze-vissza és szagolgat:


Bátraké a szerencse a gréfprút! :)


A telken meg ezeket láttam (Már várom, hogy Málác úr is kijöhessen, de még nincs olyan jó idő erre):

...és ez lett belőle kis tyúkhúrral kiegészítve:

2014. március 22., szombat

Estefele

Ma megvolt a havi karomvágás adagunk, egy ici-pici trimmelőfésűs fésüléssel vegyítve.
A hátsó lábának karmai elég hosszúak voltak, és lenyestem belőlük egy kicsit... aztán a mellsőkből is, ha már nálam volt az olló.
Most, hogy már rutinos máláckaromvágó lettem, nem is értem mit rettegtem tőle nem is olyan régen.
Sajnos le kell őt szorosan fogni, amit gyűlöl, s ezért szuszog, vergődik/vergődne, de utána mindig jutalom jön.
Ma például ez:
Málác játszótér a nem fűtő fűtőtest alatt (webkamerás felvétel).
(Konkrétan Málác úr kígyóuborkaszeleteket keres és eszik, meg kis szénacsonkokat tálkából, no meg persze felfedezi a környezetet. ;) Prüntyögött mikor rászóltam, mert szökni próbált. Ekkor sértődötten elfeküdt a radiátor alatt, mint egy pokróc. :))) Úy vélem nem elég a kifutóbeli élet, meg az esti alvóketije, kell neki más impulzus is az életében, és most, hogy megint csak ő van, van időnk "élvezni az életet".
Szerintem holnap meg délután idomítás lesz, olyan régen gyakoroltam vele, és a múltkor teszteltem, sokat felejtett...jó, megértem, irtó sok impulzus érte őt először Roo, majd Barney miatt...)



Úgy látom, hogy megint nyugodt és kezelhető lett, mint régen. Tegnap megnézegettem a két évvel ezelőtti fotóit, és annyira kicsi volt...és hiányzik, hogy olyan kis hörcsögfejű malacka volt...szóval, hogy olyan babamalac, mert most már egy nagy lakli... Ma is mikor összenyafogta magát a karomvágás után, és mikor végeztünk, kimerülten elfeküdt az ölemben...ilyenkor olyan kutyás... :)))
A kolléganőm mondta, hogy legyen kutyám, mondtam neki, van... ő Málác úr. Kutyát ugyanis nem szabad tartani munka mellett, ha csak nem viheted be a munkahelyedre (8 órás munka plusz a napi 1-2 órás ingázás hazafele illetve odafele a kutyának túl sok a lakásban) Régen nem értettem egyet ezzel, de már igen. Öregszem. A kutya még nagyobb lekötöttség, mint egy malac. Munka után nincs a barátokkal sörözés, összeröffenés, mert menni kell haza, hogy levigyem a kutyát. Tengerimalac esetében ez értelemszerűen kiesik, így nagyobb szabadságot ad. De elutazásnál az ő életét is meg kell oldani, főleg, ha nincs ki vigyázzon rá.

Két éve szeptemberben lime-kóstolás közben:


2014. március 21., péntek

Egy kis vidámság

A sok szomorúság után ami mostanában történt:

A neten találtam eme képet, és megtetszett:



Ma reggel megcsináltam Málác úrral is:


Amint kész lett a kép, már bújt is ki belőle... :)))

Mókuska a kutyám volt ilyen...hogy valamit rátettél a fejére, törülközőt vagy ilyesmit, már rázta is le a fejéről. :)
Ez állítólag a kutyák okosságának is egy fokmérője, mert míg a border collie tök gyorsan lerázta magáról a kendőt, ami eltakarta a szemét-füleit, addig egy angol bulldog csak állt ott, mert azt hitte leoltották a villanyt. :D

2014. március 19., szerda

#180 Szomorú poszt :'(


A 180.-ik bejegyzéséhez érkezett a blog, de sajnos nem jó hírrel kezdeném a mai posztot. :(
A Sors irónikus.
Tegnapelőtt kaptam egy levelet, miszerint megérkezett Roo CITES engedélye az elkészült képpel.
Sose felejtem el azt a hideg, esős napot amikor vittem őt fényképet készíteni.
Azon imádkoztam, hogy élje túl a szállítást. Anno volt egy leopárdgekkóm, Kenzo:

Itt éppen vedlés közben.
Ő úgy halt meg, hogy a szüleim nem voltak hajlandóak gondoskodni róla, így el kellett vinnem őt is a telekre nyaralni. Pedig olvastam, hogy a hüllők nagyon nehezen viselik a szállítást, és ez stresszt okoz nekik.
Kenzo is amint megérkeztünk, és kivettem a szállítódobozból, 5 perc múlva meghalt. :'(
Eltemettem a kertben, dokumentáltam fotókkal az egészet. Én mindent lefotózok, légyen az jó vagy rossz, mert az Élet minden pillanatát meg kell örökíteni szerintem. A halál szerves része az Életnek.
Roo vasárnap nagyon magábahúzódott, de békén hagytam, gondoltam, hogy a stressz, hogy kivettem a kis terráriumából és beraktam a fiókba. Hétfőn és kedden sem mozdult. Csinált már ilyet, hogy 1-2 napig inaktív volt. De úgy láttam, hogy tegnapelőtt megfordult, és észak helyett dél felé "néz".
De ma reggelre már nagyon gyanús lett ez a nem helyváltoztatás, és a hátára fordítottam reggel, amíg megcsináltam a reggelimet. De semmi kapálózás, meg fejkidugás. Gyanús, gyanús... bevittem egy gyors melegvizes zuhanyra, de meg se moccant. Sajnos mennem kellett munkába, és egész nap azon izgultam, hogy ne legyen igaz az amit sejtettem. Ma mikor hazaértem a CITES engedéllyel, megnéztem azonnal Roo-t.
Puha volt a haspáncélja, és a fedőpáncélja is puhult. Megpöcköltem, de semmi reakció.
"Szétfolyt" belül.
Roo meghalt! :'(
Pedig annyira vártam a tavaszt, hogy elviszem őt is és Málácot is a telekre legelészni!
De Roo már csak az égi mezőkön legelhet. :'(
Nem tudom mibe halt bele... lehetséges, hogy elhanyagoltam kissé, mert mostanában Barney körül forgott az élet, és a két malac totál lefoglalta azt a kis időmet is ami hétköznap van. Igen, anno írtam is, hogy Roo-val valahogy nemigen tudok foglalkozni ahogy megérdemelné. :'(
Most akkor vissza kell küldenem a CITES papírját, amit bevonnak.
(Még jó, hogy anno a kutyám törzskönyvét nem vonták be, mikor meghalt, csak az oltási könyvét).
Elgondolkodtam azon, hogy milyen szomorú az élet, egy hete Barney ment el innen (mondjuk ő szerencsére nem halt meg), most meg Roo vett búcsút tőlünk, de ő tényleg.
Málác úr remélem nem tervez semmiféle ilyesmi gondolatot a fejében!!! Ő egyébként szerencsére szuperül van, és újra kezes, nem berregő, aranyos kismálác, mint amilyen volt, mielőtt megismerte Barneyt. Az biztos, hogy nem lesz más állatom többé a tengerimalac mellett, a görögteknős gyerekkori vágyam volt, úgy tűnik eddig tartott. 7 hónap... Régen mondták nekem a terraristák, hogy ne vegyek babateknőst, mert nagy a halandóság köztük, minimum 1-2 évest vegyek. Nem hallgattam rájuk...
Most ahogy írom Roo "történetét", eszembe jut, hogy 1 hete nemigen evett már. Arra gondoltam, hogy biztos az időváltozás miatt van ez, vagy a téli hibernáció miatt. Elég szerencsétlen időpontban vettem őt, ősszel. A teknősösök azt mondják, hogy a tavaszi kikelésű fiatalok életerősebbek, mint a nyár végiek. Ebben is lehet valami...

Roo (2013.07.25.-2014.03.16.)
26 volt a száma, ami nekem fontos szám az életemben.


Látszik, hogy változott a haspáncéljának a mintázata, pedig nekem úgy tűnt a teknős nem nőtt semmit.


Ilyen pózban találtam rá... :((( Ekkor már nem élt.

Málác úr fűtőtest előtti helye újra a régi, bár nem nagyon dzsumbujos:


Visszaköltözött a fal mellé, aminek úgy látom örül. :) Popcornozott is...
Remélem ő minél tovább velem marad!



Roo-nak küldöm ezt a számot:

2014. március 18., kedd

Citromevészet


Képekben.

Főszereplők: Málác úr és a Citrom

2014. március 15., szombat

#178 Március 15.-i átalakítások




 
Forrása a képnek


Itt a tavasz, és ma reggel volt időm is, így gondoltam megcsinálom azt, hogy tavaszi nagytakarítást végzek.
Reggel kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, és úgy ahogy voltam, félkómásan, de zenére (imádok zenét hallgatni, most is megy egy dal, jelen esetben most ez, de előtte ez volt) kezdtem el a takarítást, és gondoltam illusztrálom, amolyan BEFORE & AFTER szinten az egész folyamatot.
(Holnap lesz egy hete, hogy Barney bébi elköltözött. Pont most reggel gondoltam rá, hogy olyan, mintha itt se lett volna soha, mintha egy másik életemben történt volna ez, hogy két malacom is volt a teknős mellett.) Málác úr már szinte tök olyan, mint régen, tegnap reggel és este is eldőlt az ölemben (hanyattveti (vagyis úgy féloldalt) magát, és elfekszik. :D

Akkor kezdődjön a képes beszámoló!
Let's go!

Az oly' sokat emlegetett "dzsumbuj", amiben még Barney is bújkált, pont egy hete délután-estefele:



Ez volt Málác úr kifutójának a helye, ide mindig süt(ött) reggel 8 órától olyan 13 óráig a Nap.


Emez meg Roo bébi téli lakhelye volt, mert könnyen melegen lehetett tartani:



A dzsumbuj szétszedése:



...és (dobpergést kérek):

Mi a különbség a két kép között? Igen, jól látjátok, a második képen a bal oldalon lévő kicsinyitett dzsumbuj. :)))

Mindeközben Roo helye odakerült, ahol azelőtt a kifutó állt, mert ugyebár a teknősnek szüksége van több Napfényre, mint egy tengeriröfinek. (Málác úrhoz a Nap sugarai olyan 15 óra körül érkeznek, és 16 óráig tart a Napfürdőzés). :)


Közelről:

A lakó, aki végre evett egy kis füvet is, láttam :) Miközben írom ezt a posztot rásüt a Nap Roo babára. ;)


Eközben a kifutóban...

Ő is egy fűevő (hm, ez a szó Góliátot juttatja eszembe, ő hívta így a vadlovakat). :)
Oh, azok a régi szép idők... :)))

Az én fűevőm is elfáradt (így szokott az ölemben elnyúlni, ahogy fentebb is írtam, hogy tegnap így viselkedett):

2014. március 12., szerda

Automatizmus?

Nagyon érdekes jelenséget figyeltem meg az előbb.
Ma nagyon zűrös napom volt bent, és tele volt a fejem zajjal, és jó érzés volt a csendbe hazaérni.
Amióta a régi felállás van, itthon csend és nyugalom van...amíg meg nem jövök. Ekkor Málác úr felpezsdül.
Ez volt eddig is, míg egyedül volt...de...de ma mi történt...
Gondoltam kiengedem egy kicsit felügyelettel császkálni a lakásba.
Ahogy az utóbbi hetekben tette, csak akkor még Barneyval.
(Vagyis legtöbbször Barney nélkül, a malacka kifutóbeli asszisztálásával), mert abból állt az egész, hogy Málác úr ki volt engedve, a kicsi meg nem, ő a kifutóban volt, és ott várta Málác urat).
De ez a nagy "szerelem" csak addig tartott amíg volt köztük rács.
Amint az eltűnt, jött a berregés, szőrborzolás, majd Barney támadt.
Egyébként régen olvastam olyat, hogy az egyedül tartott hím malacok egy idő után elvesztik a fajtársaikkal való kommunikáció képességeit, úgymond visszafejlődik ez bennük. Az élő ellenpélda erre Málác úr és Mandy úr. Ők kiskoruk óta ember nevelte egyedüli malacok, egymással mégis tudtak kommunikálni első perctől fogva!
Sőt Málác úr még Barneyval is azokat a szignálokat használta, amit a felnőtt hím malac a kismalac hímekkel szokott a megfigyelések és a szakirodalom szerint...!
No, de ott tartottam, hogy Málác úr megint bement a "dzsumbujba", és tisztán látszott, hogy keres-kutat. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit...vagyis inkább KIT. Nemrég volt ugyanis (szombaton) mikor ott voltak ketten a dzsumbujban, és amikor rálelt Barneyra, leberregte, megrágta, megszagolta majd elszaladt. :P
Most nem talált ott senkit, ráadásul mivel mindent kimostam, még Barney-szag sem igazán maradhatott, meg nem volt ott vasárnap óta, egy malacszag a szellőztetéssel is elpárolog, szóval valszeg nincs Barney-illatmaradvány. Felvettem az ölembe fésülésre, és hát ugyebár azt nem tűri. Most is folyton menekülni akart, a kifutó felé...és mikor letettem (így lenne lottó ötösöm!) tudtam, hogy ez lesz: Berregve ment a kifutó felé.
"Noooormális?"- á la L'art pour lart Besenyő család.
Igen. Ráadásul nem hülye. Mert amint konstatálta, hogy nincs a kifutóban semmiféle tengerimalac-féleség, abbahagyta a berregést. Viszont érdekes, hogy annyira beleégett ez a fajta viselkedés!!! Azokat a sztereotíp viselkedéseket utánozta, amiket akkor vett fel, mikor főnökösködni próbált Barney felett. (Kifutó körüli járkálás, berregés, nyüszögés). Engem is megberregett, mert a hátához mertem nyúlni. :P
Valszeg fel fogja fogni, hogy nincs Barney, és leszokik erről, a kifutóban már egész jól hozzászokott ehhez.
Mandyval kéne találkoznia, hogy ez a Barney-s éra óta felvett ún. "főnökösködő" póz lemálljon róla!
Azt sosem felejtem el, mikor hazajött a legutóbbi három órás Mandy-taliról (ősszel), olyan kimerült volt, mint egy rongybaba. XD Most is le kéne fárasztani, nem tudom ki jönne ide, Mandy vagy mi mennénk hozzájuk?!
Ezt majd lefixálom B-ékkel. :)
Roo nem eszik, asszem füvet kell neki szednem... :P

2014. március 11., kedd

Nyílt levél


Kedves Névtelen kommentelő!

Kaptam Öntől egy kommentet ide a blogba a tegnapi poszthoz, ami igazából az azt megelőzőhöz szólt, Barney távozását illetően.
Én januártól márciusig vártam a Malacmentőkre, sikertelenül.
Azt akartam, hogy oda kerüljön (hozzájuk) ahol tuti gazdája lesz, és társa, és nem lesz egyedül, mert bár Málác úrral (Punky) nem jött ki jól, reméltem más malaccal kijön.
Megunva a várakozást, léptem, meghirdettem fészbukon, és reméltem, hogy jó helyre kerül.
A jelentkező saját magától mondta el azt amikre kíváncsi is voltam.
3 malackája van, és egy kaméleonja, jelen esetben ez utóbbi nem érdekes.
1 lánymalaca van, aki Barney-hasonmás.
1 fiúmalaca van, aki 9 hetes, és kopasz, mentett malac.
Barney megtetszett neki, és gondolta elviszi harmadiknak. Barney hat hónapos.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy két hím összeverekszik a nőstény közelében...DE!
És itt jön az amit az átlag blogolvasó ember nem tud:
Ez a nő külön-külön tartja a malacait. Mindegyik külön élőhelyen van, házikóval, miegyébbel.
Egy nagy területen szokta őket összeereszteni felügyelet mellett, ügyelve arra, hogy ne legyen semmiféle baleset.
Így végülis Barney csöbörből-vödörbe esett, mert az elmúlt egy hónapot ő is a szoba egyik végében töltötte a ketijében, míg Málác úr a másikban, és csak a közös padlós ismerkedéskor találkoztak a futtatás után.
Az új helyén van ez a helyzet is, csak a szereplők mások...
Nem érzem úgy, hogy bűnt követtem el azért, mert megváltam a malacomtól, és legalább tudom, hogy hova került.
Az idézett linket ismertem, mert tagja vagyok tengerimalacos közösségeknek.
Ott van olyan ember, akinek egy malaca van, van akinek több, de mindegyikben egy a közös, hogy SZERETI a malacát!
Én is azért, mert úgy gondoltam, hogy mindent meg akarok adni Málác úrnak, vettem melléje Barney-t.
Pedig olyan sokáig kellett győzködniük a malacosoknak, mert mindig azt mondták nekem:
- Punky biztos nagyon magányos, és egyedül érzi magát, szüksége van társra.
Erre megkérdezném, hogy:
- Igen? A malac mondta?!
Ugyanis pont az előbb is mikor felébredt, popcornozott egyet, és ugyebár egyedül van megint.
Szerintem Málác úr nem magányos...és van neki egy haverja Mandy, aki szintén egy tengerimalac.
Egy kolléganőm megengedte, hogy megosszam a nyilvánossággal a történetét:
Vettek egy tengerimalacot, majd megmondták nekik, hogy magányos, kapott még két kis társat.
Egyik nap arra értek haza, hogy a háromból kettő megcsonkítva, félig megevett állapotban hever a terráriumban. Nemsokára az egyedüli kannibálmalac is elpusztult.
Pedig a tengerimalac társas lény!!!
Sok oka lehet a kannibalizmusnak, a kevés hely, a táplálékhiány, a nem megfelelő életkora a malacoknak, hiszen a társításnak is vannak szabályai stb...ezeket is megértem.
De a lényeg az, hogy még egy tengerimalac is tud egyedül is boldog és kiegyensúlyozott életet élni, és mivel ők kis individualista lények, megválogatják melyik másik malac szimpatikus nekik és melyik nem.
Barneynak nem volt szimpatikus Málác úr. Ezt el kell fogadni, és tiszteletben tartani.
Nyilván azt senki nem akarja, hogy a malacait erőszakkal tartsa együtt, mert mindkettő megsérülhet az összecsapásokban.
Egy szó, mint ezer, én nem érzem úgy, hogy rossz kezekbe került volna Barney, és azt se gondolom, hogy Málác úr rosszul érzi magát, hiszen fényes a szőre, aktívan mozog, keres, kutat, szagol, olyan, mint minden normális tengerimalac. Megpróbáltam az összeszoktatást, nem ment. Ez nem olyan volt, mint a régi malacaimnál, a három muskétásnál, ahol semmi gond nem volt soha velük, mert jól kijöttek egymással!
(Ami állítólag ritka a három hím malacot tartók körében).
Tudom, hogy a kommentjét a malacaim (vagyis már csak egyes szám) iránt érzett aggódás inspirálta, és megértem. Viszont a másik fél álláspontját is meg kéne érteni, hogy mit miért tesz.

Köszönettel: TR alias Mike, blogszerző

Mai Poszt:

Képek:
Roo:


Farönkmászás napozással megspékelve. (Ezek az ígért képek).

Mai kép:
Túróevészet. (Nem evett belőle-még)

Málác úr:


- Hol, hol, hol a kaja?


- Megvan! :)

2014. március 10., hétfő

Vissza a régi életünkhöz

Este Málác úr kissé meg volt lepődve, hogy miért nincs az a rendszer amit már megszokott, hogy a ketije felett volt Barney ketije stb...
De reggelre kiheverte, sőt tök szép fényes szőre lett! :))) Nyugodt malac, és szerintem onnan tudja, hogy nincs Barney, hogy nem érzi annak a szagát. Az előbb is láttam, hogy a sarokvécéjén ül, kifutótiszta kezd lenni. :) Mondjuk megértem, nem kell a területét össze-vissza jelölnie a másik malac miatt...
Hazajöttem, megsimogattam, ásított és nyújti-mújtizott, amit olyan régen csinált már!
Aztán jött a szokásos kajakunyerálás, meg futkosás, amikor meg megsimogattam, popcornozni kezdett.
Jó látni, hogy visszakaptam a régi malacomat, és nem azt az idegbeteg berregő-harapó szőrzsákot, akit Barney óta ismertem meg benne. :P
Barneyról nem kaptam semmi fotót, mondjuk még kaphatok, de nem valószínű, hogy kapok. De nem baj. Számomra úgyis "meghalt". Szörnyű szó ez, de mivel már nem az életünk része, ezért nem is hibáztathatom magam, hogy így állok hozzá.

Itt egy kis reklám:

2014. év következő Tengerimalac Kiállítására 2014. április 13-án kerül sor a Syma Csarnokban. A kiállítás DUO kiállítás lesz, vagyis két kiállítás, két bírálat egy napon, ugyanazokra a nevezett tengerimalacokra.

Kiállítás helyszíne: Budapest, Syma Csarnok

Kiállítási bírói: Szentpéteri Szabolcs és Tóth Katalin

Kiállítás nyitva tartása: 10-18 óra között

Nevezési határidő: 2014.április 5. éjfél. A nevezés 2014. március 10-én 20 órakor kerül elindításra. 

A kiállítás maximális férőhelye: 70 tengerimalac

Nevezési díjak: 1200 forint/tengerimalac, érvényes klubtagsággal rendelkezőknek 1000 forint/tengerimalac

A kiállításra minden érdeklődött sok szeretettel várunk.

2014. március 9., vasárnap

Váratlan utazás


Barney a mai napon távozott  TR alias Mike állatállományából:

2013.11.08. - 2014.03.09.

Ennyi időt töltött velem, Roo-val és Punky-val.

Egy kis képes megemlékezés róla:

Aznap mikor idejött hozzánk, egy Napsütéses de hideg novemberi délután, még megrettenve az átmeneti helyén, saját magát elbarikádozva:


Egy hónappal később, amikor hasmenéses lett, és beteg (az alfeléről  van a kép):


Ezek után miután fecskendőből etettem biolapissal, szénnel meg miegyébbel, felgyógyult, és gondoltam folytatódhat az összeszoktatása Málác úrral. Tévedtem. Barney kamaszodni kezdett, és mindinkább belekötött Málác úrba. Egyszer úgy megtépte, hogy szabályos szőrcsomókat tépett ki szerencsétlen Málác úrból. De ezeket mind végig lehet követni a blogon, nem írnám le mégegyszer.
Aztán emlékszem a tetvekkel való harcra, amikor a Rodemectint kellett csepegtetni neki a bőrére, hogy kiírtsuk a kis fehér dögöket. Aztán mivel fertőző, Málác úr is elkapta tőle (akkor egymás mellett voltak elhelyezve külön-külön ketrecekben). Sikerült mindkét állatot meggyógyítani. Folytattam az összeszoktatást, de egy ideje külön voltak a szoba két sarkában, és mindennap Málác úr kifutójában futtattam Barney-t, hogy mozogjon is, mert elég szépen meghízott, kifényesedett a szőre, jól érezte magát. (Kisebb korában tök hosszúnak tűnt a szőre, és már tudom, hogy azért, mert rémesen sovány volt!). De a kapott gyümölcsöknek, zöldségeknek és Cavia nature meg Cavia complete tápoknak, Cebion cseppeknek hála, megerősödött, és egészséges lett tetőtől-talpig.
Aztán próbálkoztam az összeszoktatással újfent, hatástalanul, ezért felvettem a kapcsolatot a MTVE-vel, hogy próbálják elhelyezni Barney-t, mert én nem tudom ezt a különtartást vállalni, ehhez nagyon kevés a rendelkezésemre álló hely. Szűk három hónapot vártam, míg végül meguntam a várakozást, és a facebook-on meghirdettem az ingyen elvihető rovatba, ahol még aznap lett rá jelentkező.
Egy családhoz került, a hölgynek van kopasz, simaszőrű (aki állítólag Barney-hasonmás lányba) tengerimalaca, kaméleonja. Ma találkoztunk fél tizenkettőkor, a teljesen megrettent Barney-t dobozostúl odaadtam neki, és sok sikert kívántam az új életéhez.

Ilyen volt elvitele előtt, az utolsó fotók róla itt:

Mindig kaját akart kunyerálni, és egy hónap alatt megszokta az itteni menetrendet, hogy mi és hogyan történik, hogy este a malacoknak a konyhában a helyük, hogy ne zavarják a gondviselőjük álmát. :)
Barney emberekkel szemben eléggé félénk volt, ellentétben Málác úrral, aki viszonylag bátor.
Ez volt a szállítódoboza (abban vittem amiben hoztam):

Mikor hazajöttem, első pillantásom az üres ketire esett, amitől olyan furcsa érzésem lett.
Mintha meghalt volna...nagyon furcsa, hogy nem volt ott...mert bár nem üdvözölt engem szinte soha, mint Málác úr, de mégis ott volt, mozgott, eszegetett. De nem sokat gondolkodtam ezen, hanem elkezdtem takarítani. Minden vasárnap van úgyis nálunk a heti nagytakarítás. A sárga ketit kimostam, a rácsokat is, mindent, és feltettem a szekrény tetejére. Ki lesz víve a telekre Málác úr nyári esti lakhelynek. :)
Aztán jött Málác úr alvóhelyének kiganéjozása, majd a kifutó kitisztítása.
A sarokba raktam a sarokvécét, és tökre meglepődtem, de Málác úr használta is, ahogy régen tanítottam neki. Legalábbis először abba kakilt, és most 3 óra eleltével is kevés normi kaki van a kifutóban, de elég sok a vécéjében...
Kimostam a fürdőszobaszőnyegeket, a köntösöm, és minden olyan dolgot amin Barney szaga volt.

Málác úrról pár szó:

Reggel így nézett ki, kicsit kócosan:

Szerintem tisztában van vele, hogy nincs többé Barney. Már nemigen berreg rám, és megint ugyanaz a nyugodt malac lett, mint volt. Érdeklődő, (most a poszt írásakor alszik, mert eddig végig mozgásban volt) ennyit arról, hogy az egyedül levő malacok halálra unják magukat. :P Úgy tűnik visszakaptam a régi Punky-mat! Roo-nak meg felszabadult hely azon az asztalon, ahová délután beragyog a fény, ha süt a Nap.
Mindenki jól járt. Barney-ról az új tulajok ígértek fotót, de még nem kaptam.
A barátaimat megkérdeztem, mit gondolnak erről, hogy most már visszaállt a régi rend. Mindenki ezt mondta:
- Eggyel kevesebb gond!
Ez végülis igaz, bár nem tartottam gondnak, csak azt, hogy nem szoktak össze ahogy vártam.
Viszont így lesz időm Roo-ra is, akit napoztattam, majd a kezembe fogtam és míg a farönkön ahol napozott (képek a telómban maradtak), csak feküdt, de amint kézbe vettem, a tenyerem melege "észhez térítette", és emelgette a fejét, kaparászott a lábaival. :) Málác úr sem marad magányos, mert, most, hogy itt a tavasz, majd találkozhat Mandy haverjával többet. :)
Mostantól újra beköszöntött a régi békés éra ebben a kis lakásban. Remélem Barney élete most jobb lesz, mint nálam volt, ahol nem jött ki Málác úrral. Természetesen sajnálom, hogy ezt a döntést meg kellett hoznom, de nem volt már más választásom, nem bírtam tovább ezt a helyzetet, ami kialakult.
Köszönöm mégegyszer M-éknak, hogy befogadták őt, és mondtam Barney-nak is, hogy jól viselje ám magát! :) Újra itt a tavasz, eredeti felállásban folyik tovább a blog, és azért szeretném megköszönni Barney-nak is, hogy az életünk része volt 3 hónapig!

Ezt a gugli csinálta, szegény Málác úr képével: Automatikus szuperség -haha :D


Málác úr most ébredt fel, olyan álmos az arca, hogy tiszta édi tőle. :DDD Az az arc!!! :DDD
(Málác úrtól soha, de soha nem fogok megválni, ezt megígértem neki amikor majd' két éve megvettem! Szeretem őt, és mennyivel üresebb lenne a lakás, ha csak Roo maradt volna itt...)