Ez megy most (mondjuk ez annyira nem tetszik :P, de azért eléggé energikus):
Tegnap voltam egy volt osztálytársnőméknél Csepelen. Nekem az a világ végén van, mégis olyan hamar odaértünk. :) Már hallottam Arthurról, a 4 éves tengeriröfijükről, de csak képen láttam. A képen régen ilyennek tűnt:
De élőben ilyen színű volt:
Ez olyan csokoládébarna aguti szín, szerintem, de ezt én határoztam meg. :DDD
További képek Arthurról:
Megismerhettem őt, mert kivettem. A gazdasszonya nem tudta kiszedni, mert beleharapott a kezébe, és bemenekült a házába. Hihetetlen mennyire érzik az aktuális emberi hangulatot a malacok! Ugyanis Zsó izgatott volt, és kicsit ideges, (hiszen én, mint vendég voltam ott) és ezt Arthur megérezte.
Aztán megpróbáltam én kivenni.
Nyugodt voltam, bár belül féltem, hogy engem is megharap, de megsimogattam a fejét, ezzel elaltattam a gyanakvását, majd zsupsz, kiemeltem a helyéről! :)
Már Málácnál megtanultam, hogy a gyorsaság általában meglepi őket, így akcióba lehet lépni. Viszont ez a malac egy igazi couch potato. Ez valami olyasmit jelent magyarul, hogy rettentően lusta, lerakod valahova és ottmarad.
Zsó odatette az ujját a malac fogához, és mondta, hogy:
-Puszit kérek!
Erre kapott egy harapást, majd 1 perc múlva megnyalta az ujját Arthur.
Én azt vettem észre, hogy ez a malac stresszes...és kértem volna valami kaját neki, de kintre nem adtak, csak miután visszatették a ketrecébe. Egyébként úgy fogadott ez az állat, hogy rágta a rácsot.
Egyébként csalóka ketrece van, mert 100X50-esnek néz ki, de igazából csak 78X42-es. :P
Mégis azért nagyobb, mint Málác úré...de...ez is csak alszik benne, mint az enyém.
Sajnos túl van nagyon nőve Arthur körme, már becsavarodott a köröm, és ez azért valljuk be, gáz. Pedig viszik vágatni, állatorvoshoz, de úgy tűnik nem elég gyakran. Ha Málácnak ennyire be lenne pödörödve a karma, én már megöltem volna magam! Így is ez a vesszőparipám a karom, ettől rettegek amióta malacom van, hogy ne kunkorodjon (nagyon) vissza, erre tegnap láttam élőben egy ilyet. Kicsit sokkolt.
De megígérték, hogy elviszik orvoshoz. :)
Amúgy azt éreztem ezzel a malaccal kapcsolatban, hogy nem teljesen olyan, mint amilyennek látszik. A bizonytalanságából fakadóan harap, és, ha az ember adna neki elég időt, hogy feloldódjon, akkor szerintem nem lenne semmi gond a felfedezőösztönével. Természetesen sosem lenne olyan, mint Málác úr, akit, ha leraksz valahova, már ott sincs. :D De az is igaz, hogy én már kiskorától fogva a változatos ingerek elfogadására "szocializáltam" őt, hogy bírja a gyűrődést. Amint látszik, bírja. Amikor hazaértem, még Arthuros volt a kezem, és megszagoltattam vele. 5 másodpercig élénken szagolgatta, majd beleharapott a rácsba, ekkor gyorsan elmentem kezet mosni. :D Viszont úgy örült nekem, mint egy kiskutya. ;) Leugrott a sziklájáról és odasietett a ketrec elejéhez. :))) Jó, tudom, hogy kaját várt...mert nem szoktam ennyire későn hazajönni, mint tegnap. Aztán kiengedtem másfél órára futtatni, és tényleg mennyire fontos a napi futtatás, mert miután megette a paprikadarabokat, elkezdett vágtázni. Nagyon gyors volt, és láttam, hogy tetszik neki. Majd popcornozott, és bevágta a fejét a radiátorba. :D De ez nem tántorította el az örömködéstől. Jó volt nézni, hogy ez a malac nem olyan kács potétó, mint Arthur. Dehát valszeg azt a malacot is meg lehetne változtatni sok türelemmel.
Azt figyeltem meg még nála, hogy amikor Zsó férje nyúlt hozzá, akkor a malac udvarló hangokat adott ki, és azt a rumbás mozgást, meg azt a berregő hangot. Ilyet ember és malacviszonylatban még sosem tapasztaltam meg! :-o
Viszont Arthur olyan NAGY volt, Málác tök picinek tűnik mellette, pedig róla meg azt mondták, hogy képen olyan kicsi, élőben meg olyan nagy. :D Ez is relatív, és nézőpont kérdése. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése