2013. december 31., kedd

2013. december 30., hétfő

Karámtali 5


A mai karámtali videói túl sötétek lettek, de semmi különös nem történt rajtuk.
Minden rendben a két fiú között, esznek, pihennek, futkároznak...
Úgy tűnik működik ez a fajta szoktatási módszer. :)
Vannak azért kis csipkelődések, de ez természetes. Főleg egyébként Barney a tettes, Punky általában hárít...
Barney olyan gyorsan szokott futni, hogy Málác úr csak néz, de próbálja felvenni a kicsi tempóját! :)
Ez az év mindenkinek új volt, főleg Punkynak, akinek először egy teknőst kellett megszoknia (bár nem találkoznak sűrűn Roo-val), aztán meg egy új malacot, Barney-t. De mindkét akadályt sikeresen vette úgy érzem, ezáltal egy nagyon szép új és sikeres 2014-es esztendőbe léphetünk, reményeim szerint!
Malacbéke, Malacboldogság és egyebek. :)



Roo ezt a nagy uborkát megette a háromnegyed részéig!

2013. december 29., vasárnap

Rablóból pandúr

Elmesélem megmalacosodásom történetét az elejétől kezdve.
(Ma nem volt időm összeereszteni őket, csak arra, hogy meg legyen a 15 perces öl-terápia, majd sikerült EGYEDÜL levágnom Málác úr mellső körmeit!!! Sose csináltam előtte sikeresen, és most sikerült!!!!!) ;)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Magyarországon egy kisfiú. Amióta az eszét tudta szerette az állatokat. Amikor megtanult olvasni, minden állatos könyvet elolvasott amit talált, sőt mikor megjelent az Állatbarát magazin, lelkes olvasója lett.
 Elolvasta ától cettig, és irigykedett azokra az emberekre, akik az akkori német államban kisállatokat tarthattak, hiszen neki nem engedték a szülei, hogy állata legyen, mert
állat a lakásba nem való!
Végül hosszas könyörgésre 12 éves korában kaphatott egy kiskutyát, és a szülei rábízták a nevelését.
De egy 12 éves kiskamaszt olyan sok minden köt le, suli, barátok, első szerelmek, hogy nem foglalkozott kellőképpen a kiskutyával, így az más gazdi után nézett, a családfő lett az eb rajongásának tárgya. Amikor hősünk 15 éves lett, elment a Pecsa-ban évenként megrendezett kisállatvásárra. Elhatározta, hogy szerez egy tengerimalacot. Már egy hónapja fűtötte a láz, amit csak tudott elolvasott a malacokról, beszerzett egy üres akváriumot is egy ismerősétől, vett az állatboltban kaját, itatót stb...
A malacosokat végignézte, és talált egyet akinél voltak fent az asztalon is malacai, meg lent az asztal alatt összezsúfolódva. A fentiek drágábbak voltak, mint a lentiek, de hősünket nem ez aggasztotta, hanem, hogy milyen körülmények között vannak, és azt gondolta jót fog tenni azzal a malaccal akit ő megvesz. Kiválasztott egy számára kicsinek tűnő tengerimalacot (süldő nőstény volt), és örömmel hazavitte. Amikor este a szülei meglátták, olyan patáliát rendeztek, hogy nem szóltak se a gyerekhez, se az állathoz, csak azt jegyezték meg undorító patkány. (Most, hogy nem náluk vannak Punkyék, most nagyon kedvelik, mert oooolyan kis cukik... :P) Pedig egy aranyos kis trikolor (fehér-fekete-barna) malackalány volt. 3 nap után TR nem bírta tovább és feladta a harcot, odaadta egy kedves osztálytársnőjének, akinek degui voltak, és voilá, megtört az átok, a szülei újra szóba álltak vele!
Most már felnőtt fejjel tudja, hogy ez nevelési célzattal történt, hogy az engedélyük nélkül (ami sosem vált valóra, hiszen nem engedtek semmilyen állatot) nem hozhatott haza háziállatot!
E kudarc után sem adta fel, de csak csigát meg ilyen "vadon élő" állatokat tartott kis ideig, majd őket visszaeresztette a vadonba, ahova valóak.
Eltelt pár év, arról álmodozott TR, hogy lesz egy lakása és ott olyan állatot tart amilyet akar!
Kutyát és macskát szeretett volna, de a körülmények mégsem engedték, vagyis engedték volna, mert lakásban lehet tartani mindkét fajta állatot, de...neki nem volt szíve bezárni a kutyát és a macskát egész napra a négy fal közé. Így maradtak a rágcsálók, volt pár fajta rágcsálója de mivel ez malacblog, így maradjunk a tengerimalacoknál.
Elsőnek megvette Fahéj nevű fehér-barna abesszín malackáját. Nagyon megszerette pedig az  serdülőként került hozzá. Aztán lett nete és olvasta a malacfórumokon (még malacos cd-t is gyártott tele tanáccsal meg hasznos malacos honlapokkal), hogy kell mellé egy társ. Vett mellé három hónap múlva körülbelül egy fiatal szürkésfekete malacfiút, Egérkét. Hatására az addig félig-meddig kezes Fahéj megváltozott, már nagyon nehezen lehetett elkapni, ha babusgatni akarta TR, és az addig békés, nem harapó Fahéj egy malacszörnyeteg lett. Eltanulta a harapdálást Egérkétől, aki az elejétől fogva problémás malac volt. Eltelt megint olyan két hónap, mikor TR megelégelte azt, hogy Fahéj terrorizálja mindig Egérkét, pedig semmi harc nem volt, csak a szokásos berregés. Az állatboltban felfigyelt egy kicsi rex-nek címzett kismalacra, aki valóban pici volt. Karanténba akarta tenni, de a két nagy megőrült tőle és ő is tőlük, így lesz ami lesz, egyberakta őket. Így most volt Egérkének kit terrorizálnia...megvolt a rangsor is. Mondhatni szerencséje volt TR-nek, mert balul is elsülhetett volna ez az akció arról nem is beszélve, hogy a kicsi fertőzéseket is hordozhat. A végén annyira megszerette egymást a három muskétás, hogy, ha az egyiket kivette ölmalacost játszani, a ketrecben maradottak visítottak utána, és ő is mindig tepert vissza hozzájuk.

Mi lett a sorsuk? Elajándékoztam őket, a haláltól való állandó félelem miatt, meg vettem egy nyulat.
Fahéjt láttam a malackiállításon ahol gazdát keresett, megismert...és sosem felejtem el azt az érzést, árulónak éreztem magam, cserbenhagytam őt, pedig ő sosem ártott nekem! :'(
Eltelt egy-két év malacmentesen, míg rámjött a vágy egyik év februárjában, hogy legyen megint egy malacom. Elmentem egy kereskedésbe, de ott is serdülők voltak, kiválasztottam egy fekete-barna rozettás fiút (sosem vettem nősténymalacot tudatosan, nem is volt a lakásomban még lánymalac).
Ryo-chant már nem úgy szoktattam ahogy a könyvekben meg van írva, hogy halkan kell lépni, beszélni, nem szabad zenét hallgatni meg ilyesmik. Úgy éltem ahogy eddig. Ezt meg is szokta.
De a haláltól való félelmem mindig ott lapult, hiszen időközben meghalt a kutyám és belerokkantam lelkileg, nem akartam ezt megélni, ráadásul mikor levágtam Ryo-chan karmát, ami fekete volt, belevágtam az érbe és végzett, utána nem mertem már karmot vágni. Megromlott a kis állattal a viszonyom, és őt is elajándékoztam, azzal a tudattal, hogy soha többé tengerimalacot, elegem van belőlük, a szőr- karomvágásból, mindenből!
Nem is volt, két évig legalább. Az utolsó egy évben semmilyen állatom nem volt, ezzel felelősségre szoktattam magam, mert elhatároztam, hogy soha többé nem szabadulok meg semmilyen állatomtól, így mivel nem volt, nem is volt mitől. :)
Tavaly július vége volt mikor betértem egy állatboltba egy kedves ismerősömmel.
A történet, hogy hogyan leltem Punky bébire, az le van írva a blog elején.
Úgy vettem meg ezt a kis rövidszőrű malacot, hogy őt sosem fogom elajándékozni. Telt-múlt az idő, és a rövidszőrből hosszúszőr lett. :P Volt egy törés Punkyval való kapcsolatomban amikor úgy volt elajándékozom, mert elegem lett belőle! De magamba mélyedtem, megváltoztam viselkedésileg, nem voltam vele ideges, és ő is megnyugodott. Rendeződött a viszonyunk.
Azóta jött Barney a másik malac meg Roo a teknős is. Mindegyiket úgy vállaltam, hogy nem akarok tőlük megválni, max. nagyon nagyon indokolt esetben, de pusztán szeszélyből, vagy "jaj meghalnak!", nos emiatt NEM fogom elajándékozni őket!
Punky az első olyan állatom itt, aki megélte a másfél évet! Azóta megtanultam szőrtápolni, -vágni, fésülni, karmot vágni...tisztességesen gondozom őket (az előzőeket is így gondoztam, sőt sokszor azt vágták a fejemhez, hogy az állataimnak jobb dolguk van, mint saját magamnak, vagy a barátaimnak, mert igyekeztem mindig a kedvükben járni (az állatoknak)!) :)
Szerintem kellettek ezek a "gyakorlóévek", hogy megérjek a felelősségteljes állattartásra, sajnos ennek pár állatom "itta meg a levét", de áldozatok nélkül nincs siker.

Mindenesetre ezeket a mostani állatokat tisztességesen felnevelem, gondozom és szeretem őket!

Sőt már teljesen malac-fan lettem, sose hittem volna, hogy ennyire rabul ejtenek ezek a kis szőrmókok...

2013. december 28., szombat

Egy kicsit bonyolultabban


Ma bevásárlós napom volt, magamnak is vettem dolgokat, de az állatoknak is, lévén ők is az életem részei. :)
Malacoknak eztet vettem:

Az eladónéni hülyének nézett, hogy mindenből egy darabot vettem. :D

De ebből kettőt (igaz nem ott ahol a kajákat, hanem ahol a kutyapelust):

A megajándékozott örült neki:



Ma is volt malacösszeeresztés:

Ma egész nap a kicsi a kifutóban volt, Málác úr volt "ketrecfogságra ítélve" a kifutóba építettem be a karámot, hogy egy kicsit magasabb szintre emeljem a malacok tűrésképességét. Így Málác úr egy Barney-szagú helyre lépett be, ami a kicsinek volt jó, mert kevésbé stresszelt a nagytól, ahogy a videókon is látszik majd...


Nem volt az elején a szokásos kis összezördülésen kívül semmi baj, sőt volt popcornozás is mindkét részről, közös tálból evés, közös szénázgatás stb... :)


Barney farolás előtt, ilyenkor oldalazva szokott Málác úr felé csörtetni. :)


Bújócska.


Popcornozás

Aki keres, az talál...

...itt is keresés folyik :)


Roo elaludt a lámpafénynél. Szokása ez, először odaáll arccal a fény felé, majd ledől aludni. :D


Ezt nem hittem volna, a dupla rács ellenére Málác úr sikeresen szénázott!!!


Malacpuszi

Blöe...inkább hagyj...

Barney eszik, Punky lopózik...


Közösen ettek, de amint kattintottam, Málác úr megmoccant. :P

Utána mindenkit visszatettem a helyére, Málácot meg megfésültem. Olyat csinált, mint a kozmetikusnál...élesen visított fájdalmában, pedig semmit nem csináltam vele, úgy fésültem ahogy eddig!
Szegény Barney tökre megrémült, megdermedt ültében. Ez a szerencsétlen meg...kijött belőle egy pár szőrszál, amelyik aljszőr volt...és ezért patáliázott...hihetetlen... :P De el kell tűrnie, hiszen hosszúszőrűként mindennap meg kell fésülnöm, ha tetszik neki, ha nem... Barney csak a fenekénél a hátvonalon hosszúszőrű.


2013. december 27., péntek

Helycsere nap

Akkor ma végre egy kis Roo-val kezdem, a beharangozott uborkaevős képei:


Emez meg a macskafű, ami ronda, gyatrán nő, de a mienk! :)

Ez is olyan gumiszagú, mint a múltkori, de a malacok imádják. :)

Ma takarítottam a szobában, így nem volt karámos összeeresztés, csak egy pár órás helycsere.
Amiről itt a videó:

Ez persze csak egy pillanata az egésznek.

Barney sokat popcornozott az új helyen, és amint ezt megérezte Málác úr, ő is nekikezdett a kis ketiben. :D
Most már mindkettő visszakerült eredeti helyére. De már nincs az ami volt régen, hogy Málác úr annyira de annyira izgatott volt!!! Sokkal nyugisabb. Neki egyébként levágtam ma a hátsó körmeit EGYEDÜL! :)

Képek:


Barney szeme piros, körülötte a szeme kékes...igazán különleges. Főleg Napsütésben jól lehet látni! :)

Szinkronban:

Totál szinkronban van a mozgásuk, nem? :)


Amikor a kicsiből lesz nagy:


Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor Barney került Punky helyére, a kicsi szinte azonnal felvette azokat az "allűröket", amiket Punky szokott használni vele szemben!
Ugyanúgy ő is ott csüngött a rács másik felén, (e poszt írása közben mindkettő pihen) és mindig kontaktba akart kerülni Málác úrral (Málácnak csak a berregés maradt meg, mint kiváltság :D)! :)))


Ez szerintem becsapós kép, mert elsőre nem igen látszik Barney ott a háttérben, csak a nagy szőrű Málác úr. Őt ma a hátsókaromvágás mellett meg is fésültem, hát gyűlöl érte...de csak addig amíg nem dugok egy uborkát az orra alá. :D
Barney itt olyan, mint egy nyúl:

E képen meg csak aranyos:

Málác úr délutáni sziesztája:

2013. december 26., csütörtök

Haladunk, haladunk

Sajnos a Roo uborkaevészeti képei a telefonomon maradtak, így azokat most nem tudom publikálni. :(

Akkor most malachíradó következik!

Ma is összeengedtem őket a nyúlkarámban.
Barney ment szokás szerint elsőnek:



Utána kisvártatva Málác urat engedtem az arénába:






Mint látható, a végén már volt popcornozás is, sőt amikor nem figyeltem rájuk, hallottam amint pattognak, és odanéztem, mindkettő popcornozott! :)
Málác úr elfeküdt, mert elfáradt, a kicsi meg odaoldalazott hozzá, majd miután látta, hogy a nagy nem reagál rá, odadugta a pofáját Punky állához, aki időközben feltápászkodott. :) Ez már túl sok volt Málác úrnak és elugrott a kicsi elől. :)
Az összeszoktatás szép dolog, viszont rettentő büdös...ezek az ivari illatok, háááát mit is mondjak. :-S
(Most mindkettő szénát eszeget a helyén).
Képek:
Barney-t abesszinné varázsoltam egy pillanatra:

Ezen kép után mindig valamilyen megmozdulás történik, általában az, hogy Barney előreugrik, Málác úr meg oldalra:

Ez meg egy követős kép:

Félrácsos Málác úr:

Közös szénabugázás, Málác úr kezdte, Barney csatlakozott...

Itt Barney két lábra állt a buga kifejtéséhez, de persze a szár nem bírta el a súlyát és leesett a földre, a kép azt örökíti meg amikor Barney már ereszkedik négy lábra:

Kép malacszemszögből:

Barney kíváncsiskodik:

Zabhegyezés evészet: