Minden okkal van.
Ez a Barney-s sagára is igaz.
Még decemberben elküldtem őt a pet of the day honlapra, hogy bemutassam, mint Punky új barátját. Roo és Málác úr is fent volt már azon az oldalon.
De valamiért nem fogadták el a képeket, hivatkozva rá, hogy homályos meg minden hülyeség.
Azóta se volt fent az oldalon.
Mi ez, ha nem egy jel? Hiszen (sajnos) nem sokára már nem itt fog lakni Barney.
Mindig mikor elmegyek a ketije mellett ez ötlik fel bennem, és borzasztóan szomorú leszek, másfelől van bennem egy remény-jellegű érzés, hogy jobb lesz neki, mint itt rostokolni!
Tegnap este is megmutattam őt Málác úrnak, Barney, mint a bulldog rontott a rácsnak, csattogtatta a fogát, és felborzolta a szőrét. :(
De így külön ketiben csodásan el van mindkét állat. :P
Viszont eszembe jutott a nyár, mikor majd lemegyek a telekre, mint tavaly, bár nem egy hétre.
Úgy volt, hogy levittem volna egy hordozóban és egy ketiben a két delikvenst, ha jól kijöttek volna egymással. Mert a szüleim két ketit, két nagy hordozót NEM vállalnak be, és ők visznek le minket autóval.
Mivel ez az egész sajnos meghiúsult, marad a Punky meg a kicsi Roo, akit akár egy zsebben is ki lehetne vinni, de nem foglal sok helyet (még). :)
Szóval fáj a szívem, mikor ránézek erre a szépséges malackafiúra és szomorú leszek, hogy miért ilyen összeférhetetlen. :(
De próbálom kicsit eltávolítani a szívemtől, hogy az elválás ne rázzon meg nagyon...
Viszont ma is kell még vele és Máláccal foglalkoznom, ölterápia, és a rodemectines kezelése is ma van a picinek...aki már inkább kamasz.
Ma fűevészet volt a macsakfűből, ami azóta szépen kizöldült, mert régen elég kis satnya volt.
"Mindenhez idő kell"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése