#155 Szomorú poszt

Ma reggelre arra ébredtem, hogy:
KIMERÜLTEM
Az energizer elemem eddig bírta.
Tegnap este is mikor tettem vissza a malacokat az alvóketibe, utoljára Málác urat, utána megmutattam az érdeklődő Barneynak a kezem, és amint megérezte rajta a Punky-szagot, fogcsattogtatott és felborzolt szőrrel mászkálni kezdett. :(
Át kell(ett) és még fog kelleni értékelnem mit akarok az Élettől, az életemtől.
Amikor megvettem Málác urat, munkanélküli voltam rengeteg szabadidővel és unatkoztam is (amilyen sűrűn válaszolnak az ember önéletrajzos munkakeresési íméljeire... :P).
Megvettem Málácot, és tökre örültem, hogy jé itt van, és tök jó, két-három év után újra malacos lettem!
Eltelt másfél év és jött Roo, mint gyerekkori álmom, egy görögteki.
Aztán babázni akartam és társat Punkynak, mert mindenki ezt sutykolta belém, hogy társra van szüksége, mert a tengerimalacok társas állatok!
Megvettem Barneyt, akivel amióta megvettem, bajok vannak. Ezen felül egy elragadóan aranyos malac (kinézetre). Punky sose volt egy egyszerű/könnyű eset, de Barney óta egyszerűen kezelhetetlen!
Egyre nehezebben viselem a sikítozásait amikor fésülöm, mikor nem is okozok neki fájdalmat, az állandó berregést, mert óhatatlanul Barney-szagú vagyok, mivel először mindig a kicsivel foglalkozom (tudom fordítsak a sorrenden :P). A rengeteg szőrt ami ellepte a lakást, és ami még szörnyűbb, a ruháimat is malacszőrök borítják. :( Pedig szoktam takarítani. A másik a malacos cuccok szanaszét. Nincs még egy dobozom amibe beleférnének! Ugyanis mivel minden nap más és más környezetet teremtek a kifutóban, szükséges elől lenni a berendezési tárgyaknak, amik azért nincsenek nagyon kevesen!
Eddig novemberig hat órában dolgoztam, és volt egy csomó időm munka után. De mostantól nyolc órás vagyok, és egyszerűen annyira fáradt vagyok munka után, hogy még a malacokkal is foglalkozni kell meg a teknőssel is...ez SOK! :( Hihetetlen mennyire kevés az ember ideje, hiába igyekszik jól beosztani! (Ezt a posztot is azért írtam ma meg, mert előbb szabadultam, mint pl. tegnap, de ez kivételes eset volt...)
Jó, Roo nem sok vizet zavar, vele van a legkevesebb gondom, mint anno Kenzoval a leopárdgekkómmal. :)
De ez a malacozás...ketten két külön ketiben mit csinálnak?!
Alszanak, esznek, isznak, alszanak és ijedeznek.
Ez megy 24 órán keresztül nap, mint nap. Élet ez nekik mikor társas lények és azért vettem őket, hogy együtt egymást szórakoztassák?! Nem, nem tengerimalacélet ez!
Viszont az összeszoktatásra már nem jó a hétköznap, az már nem fér bele az időmbe, mikor hamar kell mennem aludni, a barátaimra sincs időm elég. :( A hétvégi összeszoktatási project az meg szinte semmire sem elég. :P :( Amikor itt volt a két hét téli szünet, láthatja mindenki hogy milyen gyakran volt összeszoktatás, ami végülis megtépett szőrrel zárult...és...összeugrásokkal...aminek mindig Málác úr szívta meg az eredményét.
Ezek engem a kudarcok mélyen érintenek és lehangolnak. Hiába érzem úgy, hogy szeretem ezt a két kis szőrmók állatot, belefáradtam már a munka melletti macerákba. :( Okay, tudom, hogy más is dolgozik és állatokat gondoz, de mindenki élettörténete más és más, és van aki nem egyedülálló, mint pl. én.
Ráadásul kaptam egy ajánlatot a jövőhétre, kimehettem volna egy háromnapos hosszúhétvégére külföldre, és vissza kellett mondanom az állatok miatt! Idén nagyon erősen felerősödött bennem a menekülési ösztönöm, ami két éve egészen Itáliáig űzött. Azóta is visszasírom azokat az időket, mert bár elég szörnyű volt az egész, voltak benne szép momentumok is, mint mindenben. Ma is kaptam egy ímélt, hogy lecsekkolták a nyári külföldi utam gépindulásait, és melyik időpont jó nekem... Erre is majd válaszolnom kell még.
Apunak egyébként fájdalom, de igaza van:
- TR, fiam, egy állattal csak röghöz kötöd magad, nem mehetsz sehova. Te neked meg három is van! Így álmodozol külföldi útról, külföldi életről?!
Én állatszerető embernek tartom magam, de úgy tűnik megint kellene az életemben pár év amíg nincs semmi állatom és csak nézegetem őket a neten vagy kirakatokban.
Emlékszem, amikor kisállatot kerestem -és Málác urat találtam-, akkor gondolkodtam degun is, mert nekem anno volt egy pár darab, és nagyon szerettem őket, főleg amikor simogatásra felemelték a karukat. :D
De eszembe jutott az az állandó rágcsálás, a szökések...stb...és lemondtam róluk, hiába nagyon aranyosak és kedvesek. :'( Meg tudtam állni, hogy ne legyenek, és 2006 óta nincs is degu az életemben.
Idén utazni szeretnék és világot látni.
Szükségem van az új impluzusokra, mert kezdek már nagyon belefásulni mindenbe, és ez nem jó.
Én nem egy fásult emberke vagyok!!!
"Save me from the man that I've become"