Karácsonyi összeröffenés

Egy kis Roo-val kezdeném a mai ünnepi posztom:



A mostani szénájukban a maliknak vannak olyan darabok amik moháknak/zuzmóknak tűnnek és a fiúk nem eszik meg. Gondoltam odaadom Roo-nak, hátha...és lőn! :) Legalább nem kell kidobni a kukába. :D
Ő mostanában megigézve ül a lámpafény alatt, majd elalszik. :)

Ma volt újfent a nagy nap, mint a múltkori bejegyzésemnél...3 hét egymás melletti ketrecesesség után face to face találkozott a két ketrecharcos...
Éppen Gerald Durrell könyvet olvasok, és mi volt a tegnapi fejezetében?
Ez (kivonatom): "Amikor két egymásnak ismeretlen állatot mutatsz be egymásnak az egyik mindig dominánsabb lesz. Amikor új helyre kerülnek először a kevésbé dominánst tedd be egy viszonylag hosszabb ideig, és utána a dominánsat, mert a félénkebb kevésbé érzi magát elnyomva, ha úgy érzi az az ő területe és a dominánsabb se fog annyira magabiztosan viselkedni, mintha az ő területe lenne."
Felállítottam a karámot, és (szuperül össze lehet hajtani egyébként!) így nézett ki:


Igyekeztem bújókat kialakítani, meg elraktam oda eledelnek azokat a zab bugákat, meg szénát a vécépapírgurigákba... Aztán megpróbáltam odafigyelni, hogy ne szemben legyenek a rejtekhelyek, ahogy a malacosok tanácsolták nekem.
Először betettem Barney bébit:


Tetvészkedik éppen... :P

Ez a kedvenc képem ezen annyira de annyira... kawaii!

Ráeszmélt, hogy van ott egy létra, amit meg is szimatolt.
De ő mégis csak ki akart jönni, hallva Málác úr nyafogását őutána...

Hide and seek :)

Szénaropogtatás három lépésben :)
Most pedig jöjjön mozgóképben:



Majd betettem Málác urat is hozzá:



Mint látható, a találkozás nem volt konfliktusmentes, volt fogcsattogtatás (pedig steril, frissen mosott vagyis nem malac-szagú törülközők voltak alattuk és olyan berendezési tárgyak melyeket a szürke feljáró kivételével (de az is megsikált) most láttak először!). Meglepődtem, hogy Barney nekiment Málác úrnak, de...szóval valszeg már kamaszodik.

Képeket is csináltam, de még jön majd videó. :D







Aztán olyan fél óra múlva (körülbelül egy órát voltak kint) kezdett normalizálódni a helyzet.
A háromnegyed órás kintlétkor készült ez az utolsó videó róluk:



Emlékszem mikor Málác úr Mandyval találkozott életében másodszor, akkor 3 óra elteltével nyugodtak le és feküdtek egymás mellé... én most úgy gondolom, hogy a téli szünetem minden napján lesz egy egyórás összeeresztés, és talán javulni fog a kapcsolatuk is... :) Volt aki azt mondta  a videót látva, hogy nem is olyan vészes ez az első nyúlkarámos összeeresztés. Hmmmm.
Ez volt a 2013. december 24.-i karácsonyi posztom a nyúlkarámos malactalálkozóról. :)
Most megyek, elteszem aludni a fiúkat, mert kissé késő van nekik, ilyenkor már bent szoktak alukálni a konyhában, dehát idén egyszer van karácsony, nemdebár? :)