2013. november 24., vasárnap

Második összeeresztés

Ma reggel elhatároztam, hogy csak délután eresztem össze a fiúkat a kifutóba, mert akkor lesz rájuk több időm.
De olyan csábító volt az üres kifutót megtölteni malacokkal! :)
Végülis reggel 9-től 11 óráig voltak kint.

Erről itt egy videó összeállítás:






Az este egyébként tök nyugodtan és békésen telt a konyhában a régi módszer szerint...
Teljesen meg vagyok győzödve arról, hogy igenis kell nekik a külön töltött idő amikor feltöltődhetnek!

Életképek:



Ezen a második képen Málác úr olyan, mint ő:



Ez az utolsó kép a csendespihenőt ábrázolja.
Észrevettem, hogy Barney ma bekeményített!
Mikor Málác úr bemászott hozzá a faodúba, és berregett, a kicsi odakapott Punky arcához, és ő is berregett! (Ezen Punky jól elcsodálkozott, hogy ez most mi?! :D)
Sőt, volt amikor ő kergette Punkyt és szagolgatta a hátsóját a nagynak.
De általában az a törvényszerű, hogy Málác úr "zaklatja" őt.
Mikor elmentem a szüleimhez ebédelni, az állatokat visszaraktam a ketijükbe.
Ott kipihenték a fáradalmakat, majd jött a délután két óra, amikor hazaértem!
:)
Kicsit átrendeztem a kifutót, kivettem a fadarabot és betettem a helyére a csövet, meg répadarabokat dobáltam be nekik.
Először Barney-t tettem bele, ő már tök otthonosan mozgott ott, és elkezdett falatozni.
Betettem Málác urat is, ő mikor felfedezte, hogy ott a kicsi, jött a szokásos berregésével...de Barney már rutinosabb volt...


Volt, hogy már szembe is mert fordulni Punkyval, sőt a nagy feje alá dugta az övét, azt hiszem ez behódolást jelent malacéknál. Azt is észrevettem, amikor Punky evett a kék magostálból, érezte, hogy jön a kicsi és elkezdett berregni. De Barney-t ez nem zavarta, odapofátlankodott mellé, és ő is evett. Közben az volt amit más malacoknál is megfigyeltem, hogy nyüszögve eszi a kaját, miközben a másik berreg neki.
Később megnéztem hogyan reagálnak erre-arra.
Pl, gyorsan befutottam a konyhába, Málác úr meg se rezdült, de a kicsi pánikba esett, és a nagy háta mögé bújt. Azért jó, hogy mellette van a már "beidomított" Punky, mert így ellesi azt, hogy nem kell mindentől félni!
Ezt ki is próbáltam úgy is, hogy odahívtam őket a rácshoz zellerrel:
(Érdekes volt látni, hogy a cuppogásra mindkettő jön. :D Persze Málác úr előbb, mint a kicsi).
Próbálkoztam simogatással is, Málác úr hagyta is természetesen, de a kicsi pánikolt, hogy ott a kezem, de kíváncsi is volt, mert közelebb merészkedett a kezemet szaglálódó Málác úrhoz. :) Végül már mindkettőt egyszerre tudtam simogatni! ;)


Ezen az utolsó képen az látszik, hogy Punky igyekszik kitépni a zellert társa szájából.
Viszont! Miután nem sikerült neki elsőre, feladta, és hagyta, hogy a kicsi megegye, ezért meg is dicsértem őt, hogy milyen rendes tőle!!! :) Aztán ő állt ott és kuncsorgott másik falatért, mikor befejezte Barney, ő is odaosont a rácshoz, de csak ezt kapták:


4 szagolgatni való ujjat ;) :P

Délután megérkezett Há, aki meglepődött, hogy mi történt itt?! Ő még nem látta összeeresztve a malacokat.
A hangzavar amit lekevertek, furcsa volt neki, de meg lehetett szokni...
Sőt, volt, hogy elaludt Punky és a kicsi is, csak kissé távolabb.
Délután kettőtől este fél nyolcig voltak együtt, és hat óra körül már egymás mellett feküdtek le!!!
Ez nagy szó ám!
Ezelőtt körülbelül egy órával kivettük Punkyt, mert láttam, hogy elég nagyok már a mellső lábain a karmok.
Kezdtek befelefordulni, ami veszélyes is lehet, és én is utálom, még nézni is...
Ilyen lehet, ha nincs rendszeresen vágva (bár ő maguk is szokták maguknak (le)rágni, de az más azért...):

Há megfogta Punky-t én meg nekiálltam a nyírásnak, és le is nyírtam az összes körmét a mellső lábain, az utolsónál valamiért felkiáltott, de megnéztem utána, nem vérzett.
Érdekes volt megfigyelni, hogy Barney addig egyedül volt a kifutóban, és először ugyan nem kereste a nagyot, de néha uizott egy párat. Amikor cseréltünk, és a kicsit vettük ki (őt csak fésülni, előtte Málác urat is megfésültem, ez is olyan vicces, Há megjegyezte, hogy mintha babáim lennének amiket fésülni kell), akkor Málác úr az izgatott hangjelzéseit adta ki, kereste Barney-t. Jaj, és mi volt! Sikerült a hátára fordítani Barney-t ahol megsimogathattam a hasát, és úgy is maradt pár pillanatig!!! (Lehet ezt megtanítom neki jutifalattal... :D) Eddig nem sikerült ez, ugyanis Málác úr gyűlöli a háton fekvést (jé, most jut eszembe ma nem is szuszogott amikor Há lefogta). :-o
Szóval egy jó délután sikeredett, és szerintem ez a két malacfiú pikk-pakk össze fog szokni rövid időn belül! :) 
Az alvóhelyükre a konyhába, ma életemben először EGYSZERRE vettem ki őket a kifutóból! Sikerült! :)
Persze, amíg Barney ilyen kicsi úgy könnyű dolgom van, elfér a dög nagy Málác úr mellett. :D
Roo-nak akartam adni kivit, amit megrágtak a tengerimalacok, de nem kellett neki.
Ezzel szemben a vízbe áztatott kutyatápot szétszedte. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése