Reggel tíz óra körül éktelen kalapácsolás, fúrás-faragás ütötte meg a fülünket.
Már két órája fent voltunk a "gyerekekkel", így nem volt annyira váratlan.
De a reakciók érdekesek voltak. Roo nem törődött vele, szokás szerint.
Málác úrnak kidülledtek a szemei és az erősebb hangoknál elmenekült az egyik odújába, de amúgy csak feküdt. Barney viszont berregett párat. Ebből is látszik, hogy különböző egyéniségek.
Aztán itt kellett őket hagynom, dolgom volt. Miután visszajöttem, takarítottam, először Málác úr esti ketijét friss alommal. Hoztam haza Barney-nak egy ilyet:
Ez hörcsögitató és amikor betettem csöpögött, de aztán megnéztem a neten hogy kell elállítani, mert az eddigi itatói Málácnak NEM csöpögtek. No, de most már jó, kopkopkop.
Barney bébi ivott is belőle, meg evett magokat a szemem láttára, de most kicsit előreszaladtam.
Reggel adtam a zöldség/gyümölcs reggelit amit szoktam a malacoknak.
Bébiboynak is odaadtam egy céklát meg egy ubit. Kinyúlt, mint a colstok, és egyből a céklát ragadta el a tálból, és elfutott vele a sarokba. Viszont az ubinál már csak kivette a tálból és a tál mellett ette meg. :)
Mikor hazaértem, hoztam nekik a szüleim kertjéből pitypanglevelet.
Málác és Roo rástartoltak, utóbbi itt van:
Viszont Bébiboy se maradt le tőlük, ő is befalta a maga kis adag pitypanglevelét. :)
Aztán miután hazaértem, és kicseréltem Málác úr almát, jött a fürdetés. Ezt azért csináltam, mert nem akartam, hogy még a kereskedésből valami atkát vagy mit hozzon ide, és megfertőzze Málác urat.
Ezért megmostam őt, itt vannak a képek:
Úgy tud rúgni és karmolni a kis hegyes lábaival/karmaival, hogy elképesztő! :-o
Mindkét fülénél van seb. Kicsi apró seb, nem tudom mi az. Egy hetet várok begyógyul-e. Lehet betadinnal kéne kenegetni...
Ezután bebugyoláltam egy rongyba, előtte kicsit meghajszárítóztam finoman, közben végig remegett:
Cukipofa, nem? ;)
Aztán beletettem egy kicsi kiszuperált akváriumba (víz nélkül):
Erre rátettem egy rácsot, és betoltam a fűtőtest alá amit maximumra kapcsoltam. Közben kiöntöttem az almot, meg beüzemeltem az itatóját is. (Haha, az előbb ásított a terkójában, és vicces, hogy egyik a kifutóban ásít, a másik meg a terráriumban XD). Ah, holnap remélem elhozzák a szüleim a ketrecet!!!
Nagyon utálom ezt a felülről való kiemelést, mert ettől totál meg van rémülve. :(
Málác úr is mondjuk... :P :D Mivel ez ösztönös, ezért nem lehet őket hibáztatni érte...
Ilyenné varázsoltam a kuckóját Bébiboynak:
Az a kődarab Málác úrnál volt bent az esti ketijében eddig (e héten). :)
Bébiboy megette a kajákat amiket benne talált a kis zöldesperemű tálban, majd beleült, és most rajta alszik. :P
Amikor megszáradt, kivettem és lereszeltem egy kicsit a körmét, már amennyire tudtam. Emlékszem tavaly Málác úr bébiként olyan volt, mint egy fadarab, megdermedt legalább 3 napig. Emez meg már most szökött az ölemből. :D
Próbálom fésűhöz szoktatni. Sajnos Málácnál kiskorában nem csináltam, hiszen azt hittem rövidszőrű, de Bébiboynál már most látom, hogy ő is hosszúszőrű lesz!!! :P
Cseles voltam, mert hoztam magammal uborkát. Kíváncsi voltam megeszi-e, hiszen, ha stresszes, akkor nem eszik a malac.
Tessék:
Közben simogattam, ő meg csak remegett...szerencsétlen! Anyunak mondtam, hogy ez olyan szomorú!
Az állatok ott vannak egy kereskedésben kedvencnek árulva, de nulla emberi törődést tapasztalnak!
Málác is azért lett kezes (úgy-ahogy), mert kiskora óta folyamatosan napi fél-egy órákat foglalkoztam vele, kézben volt, stb... Az állatoknak is szükségük van az érintésre! 10 perc után körülbelül abbahagyta a remegést egy kis időre...meg kell tanulnia, hogy nem rossz az, ha hozzáér egy humanoid lény!
Nekem ez a szelíditési művelet nagyon bejön, mert türelemre szoktat és figyelmességre mások iránt!
Aztán engedtem egy kicsit hide and seek-ezni (bújócska):
Aztán csináltam róla ilyen helyes pofis képeket (olyan hamar fel fog nőni!):
Majd betettem őt az átalakított, kitakarított ketrecébe:
Berongyolt a sarokba a kajákhoz, és nekiesett a pitypangnak.
Hirtelen felfedezte Málác úr szikláját:
Szaglászta, majd elégedetten elrohant:
Aztán visszatért a sziklához. Meggyőzödésem, hogy tudja, hogy Málác úré a szikla.
Ugyanis azóta kissé megváltozott. Kevésbé fél tőlem, el mer aludni a viszonylagos közelemben, nem rezzen össze minden mozdulatomra. Ezt írta is egy könyv, hogy, ha egy malac tisztában van vele, hogy rajta kívül más malacok is tartózkodnak abban a helyiségben ahol ő van, akkor nem lesz olyan félénk.
Valszeg itt is ez történt! :)
Már várom a napot, mikor ez a kis malacka megszokja az emberi érintést, és olyan lesz (majdnem), mint Málác úr! (Aki, ha megsimizem, kinyúlik, mint a palacsinta, majd ásít és nyújtózik). Ezt rajta kívül csak Mókuska (aki egy kutya volt) csinálta velem, mert ő bízott meg bennem tökéletesen. ;)
Nagy dolognak tartom, hogy egy ilyen eredendően félénk állat, mint egy tengerimalac ennyire bizalmas legyen!
Ma is megsimogattam távozásom előtt Málác urat, aki tökre élvezte, de nekem mennem kellett, és mikor visszanéztem rá, még mindig úgy feküdt, és várta, hogy visszamenjek simizni. Szívszorító volt.
De optimistán nézek a jövőbe, és remélem Barney bébi is szelíd malaccá növi ki magát! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése