2014. február 2., vasárnap

Tisztogatás

Mára akartam az egészet, de TR tervez, Isten végez.
Először Roo almát cseréltem ki, majd jöttek a malacok. Roo már jól van, nyitva van a szeme, eszik rendesen és iszik is, vele minden rendben, most e hónapban a digitális fotózást kell megcsinálni vele.
Most (megint) mindenki pelenkás a szőrös állatok közül. :)
Mivel időközben február lett, ezért sikerült beszélnem a Tengerimalacvédősökkel Barney-t illetően.
A hó végén új hazát fog találni, egyelőre úgy néz ki ideiglenesben.
Volt egy vita az egyik malacfórumon, hogy valaki szeretett volna venni egy tengerimalacot, akiről megvan az elképzelése, erre írt neki valaki, hogy a szívére hallgasson, és azt válassza amelyiknél a szíve azt mondja igen, mert akkor illeni fog a gazdihoz a malac egyénisége is.
Apu erre azt mondta:
- Ez milyen hülyeség, nem összeházasodni akar a malaccal!
Ebben van valami. :D
De!
Az én esetem is ilyen volt, hogy Barney-t elég sokáig (ami nekem sok, hiszen fél óráig is tanakodtam, de általában ripsz-ropsz döntök) nézegettem és figyeltem, mielőtt választottam volna.
Nyugodt volt, és kedvesnek tűnt.
Málác úrnál mikor megláttam, tudtam, hogy ő kell (abban a hiszenben, hogy rövidszőrű XD), de őt egy nap múlva vettem meg, Barneyt meg azonnal a tanakodás után.
Nos, Barney emberekkel eléggé félénk, mostanában velem is, ami fura, mert kezdett megszokni.
De nyugodt, kézben elvan, nem harap, békés, és meg lehet simogatni, felemelni (azért szoktam felemelni (függőlegesen állítani), hogy meglássam van-e vele valami baj az alsó tájékon (has, hátsó lábak, fenék), de kopkopkop, nem volt még a hasmarsot leszámítva!).
Málác urat sajnos nem szereti. :(
Nos, de ezer szónak is egy a vége, azért írtam ezt le, mert bár Barney szerintem egy szép álommalac, velem valahogy mégsem jön/jött ki. Málác úr teljesen más volt. Szerintem ebben az is közrejátszott, hogy Barneynak mindig itt van/volt Málác úr, mint fajtájabeli állat, Málác úrnak meg csak én voltam.
Ez azért jelentős érv a szelíditésben.
Amikor régen három fiúmalacom volt, és a legutolsót beintegráltam a másik kettő közé, akkor ő már teljesen "elvadult" volt, az embereket nem kedvelte, és meg is harapta egy ismerősöm ujját.
Szóval a szelídítés az nagyban függ attól, hogy kinél és hogyan van a malacka, egyedül, vagy társsal.
Elhiszem és látom másoknál is, hogy két malac is milyen szelíd és kedves tud lenni a gazdáival.
Mégsem török pálcát a malacot egyedül tartók felett, sőt, mivel az voltam és azzá leszek, magam is az érintett egymalackások csoportjába tartozom majd. Amíg megadom a törődést, gondoskodást stb...Málác úrnak, addig senki nem mondhat rám semmit! Én sem kritizálok meg másokat azért, mert úgy tartják az állataikat ahogy én nem gondolom, hogy tartani kéne. Elfogadom, hogy ők így tartják, én meg így tartom. (Ez az elfogadás nem terjed ki természetesen az állatkínzókra). Málác úr szerintem elég nyitott és érdeklődő kis malac. Ráadásul majd találkozni fog cimborájával, Mandyval, ahogy jön a tavasz és a nyár, így nem lesz "halál magányos". :) Most is fenntartom, hogy minden élőlény autonóm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése