Már elég rutinosan tűri az utakat a kis zöld szállítóboxában, bár ma mire hazaértünk, nem bírta tovább, és bepisilt (előtte pedig ahol megálltunk kivettem, de szerencsére nem pisilt rám). :)
De nézzük sorba milyen sok(k) élmény érte ma kis hősünket!
Ez az új házával felszerelt nyaralóketrece :)
Az elején bele se ment, annyira szokatlan volt neki, hiszen itthon nem használ(unk) házat.
Ezért ő rögtön inkább nekiállt szénát enni. :D
Ez olyan kép, mintha a ketrece egy dzsungelben lenne! ;)
Punky még ezelőtt sosem találkozott más élőlényekkel egy-két bogarat leszámítva.
Kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni az éti csigához.
Ezt "szólta":
"Hm, mi ez?"
"Megnézem közelebbről..."
"Talán ehető..."
"Pfff, olyan nyálkás íze van..."
"Kell a fenének ez a csiga!" :)
Ez egy eredeti vad darázsfészek. A fészerbe fészkelt be, és mikor be akartam zárni, a darázskirálynő éppen be akart menni, én meg beengedtem. Később apu szólt, hogy nézzem meg, darazsak!
-Oh, van egy csomó ott bent!- mutattam a fészerre. Apu bement, és megölte a királynőt.
Később ebédnél a Nagyi megszólalt:
-Sikerült megölnöd az anyaméhet?
Gurultam a nevetéstől. :D
Ez egy ideiglenes kinti kifutó volt, hogy kicsit legelésszen.
Érdekes volt megfigyelnem, hogy azonnal a ketreces falrészhez rohant, ott érezte magát biztonságban. Talán azért lehet ez, mert ketrecben él, és a ketrec rácsai biztonságot nyújtanak neki.
Mikor odajött a Nagyi, a Málác nagyon bepánikolt, és szökni próbált, kitört a karámból, de elkaptam. Aztán a Nagyi odatelepedett mellém egy széket hozván, de ettől kezdve a Málác nem maradt meg a helyén, mint amíg csak én voltam ott. Ez annak tudható be, hogy a Nagyinak negatív energiamezője van, amitől a Málác fél. Mert miért van az, hogy Aputól, Anyutól és a Nagypapámtól (akit ma látott életében először), nem félt?!
A nagypapám mikor megsimogatta, tök nyugodt maradt! Bezzeg amióta kiskorában egyszer a Nagyi hozzáért, utána egy hétig idegbeteg volt szegény málác. :( :'(
Itt ivászat van kérem szépen! :)
Emitt egy pitypanglevél van őgrófsága fején. :D
Amit jó étvággyal el is fogyasztunk, ugye? ;)
Evés után a jól megérdemelt mosakodás fázisai. :)
Ez meg már Budán van, egy kertben figyeltem fel e két cicmókra:
Anyu persze rögtön rám szólt:
-Hozzá ne nyúlj ezekhez a macskákhoz!
:-o
Nem nyúltam, de nem azért, mert anyu megtiltotta, hanem, mert nem akartak a közelembe jönni, és nálam volt a Málác is egy hordozóban, szóval jobbnak láttam megtartatni én is a távolságot. :P
Ezt meg a buszmegállóban olvastam (kattints rá, ha nagyobban akarod látni):
Málác eléggé kifáradt ettől a sok élménytől, ilyen sok mindenre azért nincs szerintem lelkileg felkészülve, mint ami ma érte, ezért is pisilt már végén bele a hordozóba. :( De most már minden a régi, otthon vagyunk, a ketijében van friss víz, kaja, széna...már minden megvan az elégedett életéhez! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése