Punky bébivel és a szüleimmel kilátogattunk a Nagyihoz a telekre. Szép tavaszi idő volt, így most miért ne?!
Megérkezésünkkor tudtam meg, hogy nekem füvet kell majd vágnom. Utálom, de mit volt mit tennem...megtettem. Előtte a hordozóból kimenekítettem a besokkolódott málácot, és összebarkácsoltam neki egy ketrecet. :) 5 perc alatt már kész is voltam, betettem az új helyére, és irány a fű(nyírás)!
Utána összeszedegettem a lenyírt füvet. Ez eszembe sem jutott addig, amíg egy házi rozsdafarkút
Kép: Fotozz.hu
megpillantva láttam amint szedi össze a fűszálakat. Gyorsan én is követtem a példáját, és összegereblyéztem egy szénás-zacskónyit, meg még itthonra is hoztam haza a Málácnak, mert elfogyott a kedvenc eledele a kigyóuborka, majd holnap vennem kell neki. Kivettem a ketrecből, és letettem a földre, hogy csináljak róla egy első szabadtéri füves fotót. 2 másodpercig meg volt illetődve, gyorsan körülnézett, majd usgyi, befutott a közeli bokrok közé. Alig tudtam kiszedni onnan, mert ráadásul ott volt egy fagyalbokor is... De nem lett semmi baja. :) Aztán visszatettem a ketijébe, és elmentem ebédelni. Ebéd utáni sziesztánál kivettem az ölembe, ahol elnézegelődött, meg mocorgott, de mikor megjelent a Nagyi, bepánikolt tőle, és rám mászott. Ilyenkor valósággal belémbújik, de tényleg! :) :P (Kisebb korában a Nagyi megsimogatta őt, és utána a tengeriröff egy hétig ideges volt, mert a Nagyi sok negatív energyvel rendelkezik, és átadta a Málácnak is... ):) Ezek szerint megjegyezte ezt a Málác, mert Anyunál és Apunál nem rendezett menekülési jelenetet...
Közben bele-beleolvasgattam a Tengerimalacos könyvembe (itthon még van vagy három-féle malacos könyvem), ez az egyik leggagyibb, illusztrációilag meg kinézetileg, de tartalmilag a legjobb, mert sok igaz belőle, amit én is meg tudok erősíteni! Pl., volt egy ilyen szöveg benne: "...és a tengerimalacok ki szoktak borulni a csattogó, száradó ruháktól a szélben", és igen, Málác is kiborul, mikor teregetek (már nem mindig, de párszor már bepánikolt). A házikót, a nyaralóketrecet, a rágcsipogácsákat, az itatót, az eledelt, a tálkát mind-mind kinthagytam, a frissen szedett szénával együtt, csak a kis fehér szatyorban lévőt hoztam haza. :) Adtam még ott a Málácnak egy fél markonyi "házi szénát", úgy falta!!! :)
Hazafele menet megálltunk az autóval, mert a Nagyit hazahoztuk a telekről. Amíg apuék bementek vele, én kint maradtam az autóban, mert ezt mondtam anyunak:
-Nem hagyom egyedül, mert
Ezen mosolygott egyet, de nem vicces, mert a levegőtlen autóban a tűző Napsütésben könnyen hőgutát kaphat a tengeriröffencs, és ez az utazódoboza nem éppen nagy levegőáteresztő...
:-P
Amíg bent voltak, én a tiltás ellenére kiszedtem Málácot, lehúztam a kocsi ablakát, és a két kezembe fogva megmutattam neki a környéket. Minden szép zöld volt és Napos, sárgarigó meg feketerigó dalolt versenyt egymással, Málác meg csodálkozva nézte egy kicsit. Igen, kicsit, mert láttam, hogy jönnek anyuék, gyorsan visszatettem a dobozába, majd le a lábaimhoz, mert csak ott utazhat, így nem buktunk le! :D
Azt vettem észre, hogy egész jól viseli ezeket a szabadtéri kiruccanásokat! :) Ma is felhőtlenül eszegetett, meg ilyenek, bár aludni azt nem sikerált neki. De amint hazaértünk, és az új alomba (mert alomcserét csináltam) betettem, elhevert a szikláján úgy, hogy kinyújtotta mindkét hátsó lábát! :) Nyifi-nyafi hangokat (nyöszörgés-féle) hallatott, majd elaludt. :) Legalább egy órát aludhatott, de lehet csak felet.:)
Megérkezésünkkor tudtam meg, hogy nekem füvet kell majd vágnom. Utálom, de mit volt mit tennem...megtettem. Előtte a hordozóból kimenekítettem a besokkolódott málácot, és összebarkácsoltam neki egy ketrecet. :) 5 perc alatt már kész is voltam, betettem az új helyére, és irány a fű(nyírás)!
Utána összeszedegettem a lenyírt füvet. Ez eszembe sem jutott addig, amíg egy házi rozsdafarkút
Kép: Fotozz.hu
megpillantva láttam amint szedi össze a fűszálakat. Gyorsan én is követtem a példáját, és összegereblyéztem egy szénás-zacskónyit, meg még itthonra is hoztam haza a Málácnak, mert elfogyott a kedvenc eledele a kigyóuborka, majd holnap vennem kell neki. Kivettem a ketrecből, és letettem a földre, hogy csináljak róla egy első szabadtéri füves fotót. 2 másodpercig meg volt illetődve, gyorsan körülnézett, majd usgyi, befutott a közeli bokrok közé. Alig tudtam kiszedni onnan, mert ráadásul ott volt egy fagyalbokor is... De nem lett semmi baja. :) Aztán visszatettem a ketijébe, és elmentem ebédelni. Ebéd utáni sziesztánál kivettem az ölembe, ahol elnézegelődött, meg mocorgott, de mikor megjelent a Nagyi, bepánikolt tőle, és rám mászott. Ilyenkor valósággal belémbújik, de tényleg! :) :P (Kisebb korában a Nagyi megsimogatta őt, és utána a tengeriröff egy hétig ideges volt, mert a Nagyi sok negatív energyvel rendelkezik, és átadta a Málácnak is... ):) Ezek szerint megjegyezte ezt a Málác, mert Anyunál és Apunál nem rendezett menekülési jelenetet...
Közben bele-beleolvasgattam a Tengerimalacos könyvembe (itthon még van vagy három-féle malacos könyvem), ez az egyik leggagyibb, illusztrációilag meg kinézetileg, de tartalmilag a legjobb, mert sok igaz belőle, amit én is meg tudok erősíteni! Pl., volt egy ilyen szöveg benne: "...és a tengerimalacok ki szoktak borulni a csattogó, száradó ruháktól a szélben", és igen, Málác is kiborul, mikor teregetek (már nem mindig, de párszor már bepánikolt). A házikót, a nyaralóketrecet, a rágcsipogácsákat, az itatót, az eledelt, a tálkát mind-mind kinthagytam, a frissen szedett szénával együtt, csak a kis fehér szatyorban lévőt hoztam haza. :) Adtam még ott a Málácnak egy fél markonyi "házi szénát", úgy falta!!! :)
Hazafele menet megálltunk az autóval, mert a Nagyit hazahoztuk a telekről. Amíg apuék bementek vele, én kint maradtam az autóban, mert ezt mondtam anyunak:
-Nem hagyom egyedül, mert
:-P
Amíg bent voltak, én a tiltás ellenére kiszedtem Málácot, lehúztam a kocsi ablakát, és a két kezembe fogva megmutattam neki a környéket. Minden szép zöld volt és Napos, sárgarigó meg feketerigó dalolt versenyt egymással, Málác meg csodálkozva nézte egy kicsit. Igen, kicsit, mert láttam, hogy jönnek anyuék, gyorsan visszatettem a dobozába, majd le a lábaimhoz, mert csak ott utazhat, így nem buktunk le! :D
Azt vettem észre, hogy egész jól viseli ezeket a szabadtéri kiruccanásokat! :) Ma is felhőtlenül eszegetett, meg ilyenek, bár aludni azt nem sikerált neki. De amint hazaértünk, és az új alomba (mert alomcserét csináltam) betettem, elhevert a szikláján úgy, hogy kinyújtotta mindkét hátsó lábát! :) Nyifi-nyafi hangokat (nyöszörgés-féle) hallatott, majd elaludt. :) Legalább egy órát aludhatott, de lehet csak felet.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése