2013. május 17., péntek

A 3 muskétás + a ráadás

avagy az "Elődök".

Nekem nem Punky az első tengerimalacom.



A nevük nem Aramis, Athos és Portos voltak. :)
A kis rövidszőrű trikolor enyhén hullámos szőrű volt, ő a Göndörke nevet viselte, a fekete rövidszőrű az Egérke volt, és végül a rozettás, Fahéj.
Nekem Ő volt az első tengerimalacom, akit az elején egyedül tartottam. Aztán állandóan mindenki azzal cseszegetett, hogy egyedül érzi magát. Ezért egy gyenge pillanatomban beszereztem Egérkét. Ez egy harapós málác volt, olyan, mint Punky bébi. A koruk egyenletesen oszlott el, Fahéj volt az alfahím, utána Egérke, majd Göndörke. A neveknél érdekes megfigyelni, hogy EFG, mint az ábécében. :DDD
Fahéj rendes malac volt, Egérke egy igazi ördög, Göndörke meg egyáltalán nem volt kezes, mert mindig a másik kettővel akart lenni sülve és főve. Hmmm, mondanák erre a peruiak... :D (Ott finom csemegék ám!)
Aztán megvettem Ralph-ot, a nyulat, és voltak még deguim is, de róluk majd egy későbbi posztban.
Ezek a kis lakásban kissé sok(k)ak voltak, így a malacoktól váltam meg. Egérkét és Fahéjat egy tenyésztőnek adtam, aki továbbpasszolta őket egy malackiállításon, sőt Egérke megszökött, és az egész kiállítóterem őt hajkurászta, mert csak a hangját lehetett hallani, de nem látták az asztalok alatt, lévén fekete. XD Göndörke elkezdett belepusztulni az egyedüllétbe, ezért leadtam egy állatboltnak, ahol voltak más malacok is. Egyébként volt egy szomorú élményem, mikor elmentem a terráriumba zárt Fahéj mellett a kiállításon, és észleltem, hogy felismer (két hónap eltelt azóta, hogy eladtam), ettől olyan lelkiismeretfurdalásom lett, tök rosszul éreztem magam. :(
Aztán telt-múlt az idő, és a nyúl se volt már sehol, és a deguk se.
Egy februári nap mentem el egy állatkereskedésbe tengerimalacot venni, mert Fahéj emléke kísértett.
Rá esett a választásom:


Ő volt Ryo-chan, azért e név, mert akkoriban japán-mániás voltam. :P :D
Akkoriban már csak egy degum volt. Össze akartam barátkoztatni őket, sikertelenül. A degut kiraktam a ketrecében a szoba közepére, a malacot meg eleresztettem, és ő meg odament hozzá, a degu meg jól megkarmolta az orrát a szerencsétlen desznyónak. :P Ennyit a barátkozásról...
Ez a malacom tudott ki-beugrani a ketrecébe, azt hiszem talán még Fahéj is...de Punkynál ezt nem próbáltam ki, hogy mennyire ugrik be vagy sem, egyszerűen nem akarom megtudni.
Szóval ennél a malacnál én vágtam a körmét, de mivel fekete színű, ezért óvatos voltam. Mégis belevágtam az érbe, aztán gyorsan "elsősegélyt" nyújtottam neki, de akkor is...azóta nem merek körmöt vágni málácoknak (sem) egyedül. Ryo-chan is elkerült tőlem, mert nem akartam felelősséget, utazni akartam, világot látni, arról nem tehetek, hogy az csak jóval később jött össze. :P Megfogadtam utána, hogy SOHA TÖBBET TENGERIMALACOT!
Aztán most tessék...tavaly július végén megtört ez az átok, és lett Punky bébi, aki lassan egy éves lesz! :)
Az is nagyon érdekes, hogy nem akartam hosszúszőrű, harapós malacot, erre Punky egy ilyen. :D
Bár most már egyre jobban javul a kapcsolatunk, ha látja, hogy a hisztijével nem ér el semmit, mert nem teszem őt le, akkor feladja, és nyugodtan nézelődik a karomban, akár hanyatt is vágja magát... :)
Persze nem adja fel, mindig bepróbálkozik, de nem szabad engedni a zsarolásának. Tegnap futtattam, ugyanis itthon vagyok betegszabin, borzasztó szerda éjszakám volt, megtámadott egy vírus, orrfolyás, torokfájás és 5 percenkénti vécéremenés, brrrr. De keddre meggyógyulok! ;) Szóval kint futtattam a törülközőjén, és lehajoltam hozzá, ő meg odajött a kezemhez. (Előtte kezet mostam, mert állítólag a humán náthát elkaphatják a málácok is). Megszagolgatta, majd engedte, hogy megsimogassam, elrohant boldogan, majd visszajött, simi, elrohanás, visszajövés, simi, elrohanás. Vicces. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése