2013. október 28., hétfő

Roo új kifutója, és A Második Malactali

Az elmúlt napokban gondolkodtam azon, hogy nem kéne-e a teknősnek egy stabil kifutót keresni, és arra gondoltam, hogy egy kiszuperált fiók jó lenne.
Erre mit ad ég, ma találtam egyet az utcán!


Azonnal lecsaptam rá, és kifertőtlenítettem, majd berendeztem ilyenné:



Majd került bele lakó is:



Ezt legalább nem kell ötvenszer néznem, hogy mikor dől össze, és ebből nem is tud meglógni. :) (Egyelőre)

Ma jött egy másik ötlet megvalósítása is, miszerint B-ékkel kéne újfent találkozni és a két malacot megint összetalálkoztatni de most náluk!
Az ötletet tett követte. Munka után elmentem Málác úrral hozzájuk.
Szegényt a kicsi szállítóboxába vittem, amibe már alig fér bele, mert most bár jó idő volt, mégsincs nyár és nem akartam, hogy megfázzon útközben, bár sporttáskába volt "elrejtve".
Útközben összefutottam apuval az aluljáróban, aki meglepődött, hogy malac-talira megyünk.
Dehát ez olyan jó időzítés volt és kivik voltunk, hogy mit szól egymáshoz a két állatka, akik nyáron a szabadban taliztak először.
Én nyugodt voltam, bíztam benne, hogy megismerik egymást az állatok, és nem lesz gond!
Mikor odaértünk, bementem J szobájába, ahol Mandy ketrece volt.
Éppen sziesztázott, ő imádja a függőágyat, ellentétben egyesekkel... :P
Egy kis kajazörgésre rögtön odarohant a rácshoz, és uizott is. Eközben Málác úr kuksolt a szállítóládájában.
Elkerítettünk nekik egy kis területet, letettünk oda egy fürdőszobaszőnyeget, majd beraktam Málácot dobozostul. Mandy körbekeringte, felágaskodott rá, rágcsálta. Ezt Málác úr is érzékelte, rögtön ő is kifelé tekintgetett. Majd fogtam és kivettem őt, letettem a földre. A két malac megint szorosan kört leírva ismerkedett egymással, de valahogy az volt a saját bűzükön kívül (nagyon büdik amikor kieresztik ezeket a "bűzmirigyeiket") amit éreztünk, hogy tudják egymásról kicsodák. Mandy most is adta a kis főnököset, de már úgy láttam Málác se volt annyira nyuszi, mint nyáron. Simán megvédte magát, ha a másik erőszakoskodott vele. De mégis...mindig Mandy volt az "alfahím", Málác meg a követő. De általában külön utakon jártak. Málác sokszor elálmosodott, és el akart aludni, de amikor Mandy odajött hozzá, akkor elkezdett nyafogni. Szerencsére ezt a másik is felfogta és békén hagyta. A mai nap sikere az volt, hogy Mandy aki korábban nem evett cukkinit (hoztam nekik) evett, mert látta, hogy Málác úr is eszi.
Olyanok, mint a gyerekek, egymástól lesnek el mindent. :) Ahogy telt az idő, a kedélyek is egyre jobban lenyugodtak, eszegettek reteklevelet, szénát, céklát is, de főleg a kis asztal alatt kuporogtak.
Egy vicces jelenet volt, hogy volt az az ominózus elválasztórács, és azt elhúztuk Mandy orra előtt, ő meg megbabonázva ment utána, majd rátehénkedett:



Aztán megsimogattam kicsit Mandy-t, aki ugyanúgy lelapult palacsintává, mint ahogy Málác szokott:


Miután hazaértünk a 3 órás tali után, Málác olyan ernyedten csüngött a kezemben amikor kivettem, mint egy rongybaba. Szerintem totál kifáradt, raktam is el aludni. :)

További képek itt:

treenke's Mandy and Punky 2nd meeting album on Photobucket

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése