2013. október 23., szerda

Uno pomeriggio con mio animali

Miután hazaértem, kivettem eme csodaszép Napsütésben Roo urat mászkálni, hogy kicsit feltöltődjön D-vitaminnal (és energiával). Kihasználtam az alkalmat, és kicseréltem a föld almot forgácsra.
A vizet és a kajáját is lecseréltem.
Éppen ment a mosógép, én meg olvastam, abban a tudatban, hogy minden rendben van, amikor egy hatalmas fémesen csillogó hang jelezte, hogy az elválasztórács leesett a padlóra. A padlón a rácson a rácsba kapaszkodva Roo álldogált, majd nagy lelkinyugalommal lemászott a padlóra. A zajtól Málác úr megijedt, és elbújt. Most egyébként ma sok bújós lehetőséget kapott, amik alá örömmel el is rejtőzött.
Aztán visszatettem a szökött állatot meg a rácsot a helyére, és kivettem a tengerimalacot egy kis fésülésre.
A cukkini közben fogyott, nem igen hisztizett a fésüléskor, mint régebben.
Viszont egy pillanatra nem néztem rá, mert fotót akartam csinálni róla, és rohantam a telefonomért, amikor már visszajöttem, elszökött ő is. A teknős akkor már a kifutóban volt megint.
Málác felfedezte az egy halomba rakott cuccait, majd nagyon érdekelni kezdte őt Roo üres akváriuma/terráriuma, és azt szagolgatta, rágogatta. (Képek alant).


Szökésben, nagy kuffert látni csak...


Kis kíváncsi...



...és Roo új helye (raktam még be díszitőelemet de azt már nem fotóztam le):

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése